2009. április 20., hétfő

Sziriabol nagy nehezsegek aran :-)

Szoval itt az elso bejegyzes, a nagy nehezsegek pedig azt jelentik, hogy most talaltunk eloszor internet kavezot, ha hiszitek, ha nem. Ma erkeztunk meg Aleppoba, egy hosszu es faraszto, de latnivalokkal tarkitott 4 nap utan.
De vissza a kezdetekhez. Ejjel 11-kor elindult a gepunk, probaltunk aludni egy kicsit, de nem nagyon sikerult. Igy eleg faradtan erkeztunk meg kb. hajnali fel 4-kor Damaszkuszba, ahol is meglepeteskent, szornyuseges hideg fogadott minket. Mivel az ejszaka kozepe volt, en optimistan meg remenykedtem valami javulasban mire kisut a nap. Mikor 11 fele felebredtunk a nap rendesen sutott is, de valami tortent az erejevel, mert az utcan eloszor 2 pulover pulcsi + kabat kellett, kesobb egy kicsit melegebb lett, akkor mar a kabatomat le tudtam venni.



Szoval a nagy hideg es kialvatlansag okan az elso napot kicsit lazabbra vettuk. Eloszor is elmentunk Kasia unokatesojahoz, Konradhoz, aki jott velunk idegenvezetonek. Igy legalabb lathattuk az alberletuket, ami tele volt nagyon szep butorokkal, es mindenfele szines diszito targyakkal, talan kicsit tulsagosan is sok volt beloluk, bar az osszhatas nem volt rossz. Elindultunk az ovarosba, ahol sokat setaltunk a sikatorokba, beneztunk egy-ket tipikus damaszkuszi udvarhazba, megneztuk a kereszteny es zsido negyedeket. Ettunk utkozben lapos kenyerkeket, nagyon finom fuszerezessel, semmi penzert. Kicsit a pizzara hasonlitanak, de a fuszerektol igen kulonlegesek. Kesobb pihentunk egy kicsit, Konrad egyik csoporttarsanal (arabul tanulnak itt, eleg sokan Europa minden reszebol) es igy megnezhettunk egy ovarosi hazat is belulrol. Nagyon tetszett, lent volt egy kozos eletter, fent meg felememletenkent mindenkinek szoba, a tetoteraszukrol pedig a nagy mecsetet lehet latni, igaz, egy kicsit oldalra kell fordulni :-)

Rovid teazas utan (na, ez a teazas, mint kesobb kiderult, mindenhol kotelezo program) folytattuk a varosnezest, az Ummayad mecsettel. A mecset nagyon szep, de ami meg erdekesebb, hogy a tarsadalmi elet kozpontja. Csaladok uldogetlek, a nok tarsalkodtak, a gyerekek rohangaltak, nagyon jo hangulat volt. Amikor megszolalt a muezzin, akkor azert elcsendesedtek, bementek imadkozni, mi meg elmentunk vacsorazni, mert mar nagyon ehesek voltunk. Vacsorara berendeltunk vagy ot fele mezze-t, eloetelt, pl. humusz, padlizsankrem, ilyenek, utana ettunk kebabot is, a vegen annyira tele voltunk, hogy alig birtunk felallni! Igy tettunk egy kis egeszsegugyi setat a piacon keresztul, de pentek es a kesoi ora miatt alig voltak nyitva a boltok. Ja, itt a pentek a vasarnap, a szombat az olyan, mint nalunk a szombat, a vasarnap meg hetkoznap... hogy mit csinal a nagyszamu kereszteny kozosseg vasarnap azt nem tudom, de biztosan megoldjak valahogy a dolgot.

Masnap elmentunk minibusszal Maalulaba, egy fontos kereszteny zarandokhelyre, ahol Szent Tekla forrasanak vize tesz csodat. Megneztuk Tekla templomt, majd egy szurdokon keresztul eljutottunk a vilag egyik legregebbi templomaba. Maalula arrol is hires, hogy itt meg beszelik az aramit, meg is hallgattuk a Miatyankot aramiul. Meg vettuk a varoska nagyon finom borabol egy kicsit az utra, megcsodaltuk a hegyoldalra epult hazakat, majd visszaindultunk Damaszkuszba. Gyorsan ettunk, elmentunk a csomagokert, es irany a buszpalyaudvar. Szerencsenk volt, ot perc mulva indult is a busz Hamaba, kovetkezo allomasunkra. A buszut alatt en nem a lanyukkal ultem, hanem egy tobb fos szir csalad noi tagjainak koreben. Eloszor csak nezegettek, aztan elkezdtek hozzam folyamatosan arabul beszelni, megkinaltak mindenfelevel. Az ut vege fele az egyik lany osszeszedte a batorsagat, es vagy harom mndatot mondott angolul, ebbol megtudtam, hogy mind testverek, es Hamaba mennek a csalad tobbi reszet meglatogatni, ok meg megtudtak, a nevemet, meg hogy magyar vagyok, de ennyibe ki is merult az angol nyelvu tarsalgas :-) Egyebkent itt nagyon erdeklodoek, nyitottak es foleg segitokeszek az emberek!

Hamaban egesz mas kornyezet fogadott minket. Damaszkusz meglehetosen nyitott, mondhatni kozmopolita varos, Hama kevesbe turistas, es konzervativabb, ami a csadoros nok emelkedo szamabol is tisztan latszott. Mivel mar este volt, kerestunk egy hotelt, ettunk a speci hamai edessegbol, ami nekem nem kulonosebben izlett, aztan mentunk aludni.
Masnap delelott megneztuk a Krak des Chevalierst, ami egy keresztes lovagvar, es mint kiderult, II. Andras (remelem jol irtam) epitette jo reszben oseink adojabol! Nagyon szepre sikerult, hatalmas, zegzugos, es jo nehez volt bevenni az ellennek. Itt a varon kivul talalkoztunk egy rakat iskolas csoporttal, akikkel angulul tarsalkodtunk, es persze fenykepezkedni is kellett egy kicsit! Szerencsere az ido is sokkal jobb volt, poloban is lehet kozlekedni, de azzal meg nincs gond, hogy hosszu nadragban melegunk lenne!

Hamaba visszaerve megneztuk a noriakat, a vizimalmokat. A mai napig mukodnek, pedig van amelyik mar majdnem 800 eves. Igaz a nyikorgasuk nagyon felelmetes. Hamanak volt egy szep tortenelmi varosresze, de mar csak kb. 1 utca maradt belole, mert 1982-ben szetbombaztak a varost valamilyen belso nezetelteres miatt. Mint kesobb kiderult, masnapi soforunk 2 testvere is ebben a konfliktusban halt meg.
Na, de vidamabb dolgokrol! Az utolso noriak, amiket meg akartunk nezni, eleg messze voltak, csak mentunk, mentunk, de sehol sem talaltuk oket. Betevedtunk egy parkba, de csak helyi piknikezoket talaltunk, akik kedvesen meg is invitaltak bennunket, de udvariasan visszautasitottuk. Alig par meterre innen vegre meglattuk a noriakat, egy teraszos etterem sarkaban. Ki is hasznaltuk a helyzetet, es egyuttal meg is vacsoraztunk. Mondanom sem kell, itt mi voltunk az egyetlen turistak!


Masnap csomagjainkkal es Jihad nevu soforunkkel elindultunk Aleppoba, utkozben megallva Apamea romai romvarosaban, es a 600-700 evekben epult ma mar szellemvarosokban, amit Dead Cities neven emlegetnek. Sokat setaltunk a romok kozott, persze rengeteget fenykepeztunk is. Jihad sofonk meg rengeteget beszelt utkozben, ugyhogy egymast megkimelve valtogattuk, ki  ul mellette :-) Viszont utkozben megegyeztunk vele, hogy ket nap mulva elvisz minket Palmyraba.
Mire Aleppoba ertunk, jo keso volt, de szerencsere belefert egy gyors vizit a varba, ami bar rohanosra sikerult, jo volt, mert mikor vegeztunk, lattuk, hogy a kovetkezo nap be van zarva!
Na, mara ennyit!






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése