Örményország - Kirándulás délre

Khor Virap az Araráttal

Utazásunk következő napján elindultunk délre három napos minitúránkra. Jött velünk Anul egyik barátja, hivatásos DJ és Anul nagy rajongója, ezért bevállalta, hogy a kedvéért ő vezet egész uton. Első állomásunk Khor Virap kolostora volt, ami egyrészt megint csak nagyon jól fényképezhető helyen található, kiváló kilátással az Ararátra, mely most teljes pompájában látható is volt. Másrészt arról híres, hogy itt tartották fogva egy apró föld alatti barlangban 13 évig Megvilágosító Szent Gergelyt. Neki köszönhető a kereszténység államvallássá tétele, mivel a legenda szerint meggyógyította az akkori királyt, aki ennek köszönhetően elkötelezte magát az új vallás mellett. 

khachkar

Khor Virap után megálltunk egy kávéra egy útszéli pihenőben, ahol is nagy népszerűségre tettünk szert az ott szintén kávézó helyiek között, akik macskanyávogást imitálva próbálták felkelteni a figyelmünket. A kávé mellé ittam egy "tan"-t is, ami egy joghurt alapú ital, néha uborkával ízesítve. Hőségben ideális, nem beszélve arról, hogy ha éppen nem tudtunk rendesen enni, kiválónak bizonyult arra is, hogy rövid időre csillapítsa az éhségünket.

A következő állomásunk a Noravank kolostor volt. Noravankbank elég sok "khachkar" van, amik szépen faragott tipikus örmény síremlék. Régen csak jelentős vagy nemes emberek kaptak ilyen, a tisztelet jeléül, de manapság már bárkinek lehet. Láttunk több modern változatot is temetőkben. De a temetőkben nem csak khachkar-ok vannak, láttam olyan sirokat is, amit egy családi ház teraszára emlékeztettek, tetővel, helyenként asztallal, székkel. 

Borkóstoló

Ezután következett a beígért borkóstoló. Na, hát ez teljesen más volt, mint amire számítottunk. Noravank környékén az út mellett több bódé áll, ahol borokat lehet venni. Először csak vihogtunk azon, hogy na, majd biztos itt állunk meg, de aztán komolyan így is történt :-) Egy nagyon cuki néni megkóstoltatott velünk vagy 5 féle bort, de csak az első ízlett igazán, mert a többi nem szőlőből, hanem más gyümölcsökből készült és meglehetősen édes volt. Utána még meg kellett kóstolni vagy 3 féle vodkát, mindezt majdnem 40 fokban, szóval, mire visszaültünk a kocsiba, addigra már elég jó hangulatba kerültünk :-)

Apropó, autók. Mindkét országban tapasztaltuk, hogy sok a jobbkormányos autó, amit ott minden probléma nélkül forgalomba lehet állítani. Rám a frászt jött mindig, amikor ilyenben utaztunk, mert amúgy is állat módon vezetnek és előznek, és hát jobbkormányos autóban az előzés még normális vezetési stílus mellett is félelmetes, nemhogy így. Ami még nagyon fura, hogy majd minden autó hibrid, de nem nyugat-európai értelemben, hanem úgy, hogy benzinnel és gázzal is mennek. A csomagtartóban van egy jó nagy gáztartály, amit külön benzinkutaknál kell feltölteni. Ilyenkor mindenkinek ki kell szállni. Örményországban ez egy jó 10 perces procedúra, de a grúzok ezt kb. 1 perc alatt meg tudták oldani :-)

Ha már utazás, megemlíteném itt a legváratlanabb élményünket: mindkét országban állandóan tehenek mászkálnak az utakon. Főleg reggel és este, amikor ki- és behajtják őket, de tulajdonképpen a nap bármelyik szakában találkozni lehet velük. Az autósok nagy vidáman kerülgetik őket, néha satuféket alkalmazva, vagy egy nagyobb csorda esetében akár percekig várakoznak türelmesen (bezzeg a dugóban vagy előzéskor a többi autóssal egyáltalán nem türelmesek!). Komolyan mondom, talán még Indiában sem álltunk ennyit az utakon tehenek miatt!!! Az alábbi videó ugyan már Grúziában készült, de a helyzetet nagyszerűen mutatja :-) És ha a tehenek, az őrült vezetési stílus láncdohányozással és mobilozással súlyosbítva nem elég az élményhez, hát képzeljétek hozzá az állandóan hangosan hallgatott helyi és orosz popzenei slágereket!!!

Tatev

A borkóstoló után egy hosszabb autókázás után már késő délután megérkeztünk a Tatev kolostorhoz. A kolostor volt az eddig leglátványosabb elhelyezkedésű. Gondolom mostanra már meg sem kell említenem, hogy egy hegy tetején található. A legcélszerűbb felvonóval felmenni, mert út közben csodálatos a táj. Egyébként ez a felvonó vagy libegő, vagy akármi (a wikipedia szerint drótkötélpályás felvonó), benne van Guinness rekordok könyvében, és ezt akkor inkább már tényleg angolul idézem, mert nem biztos, hogy vissza tudnám adni a "jelentőségét" magyarul: the longest reversible aerial tramway built in only one section, and holds the record for Longest non-stop double track cable car. (wikipedia). 

Mire végeztünk a látogatással már elég késő lett és már nagyon éhesek voltunk, úgyhogy Anul fehívta a gorisi szállásunkat, hogy készítsenek nekünk vacsorát. Mire odaértünk majdnem kész is volt, de előbb még szembesülnünk kellett azzal, hogy a szállásunk, ami egy "guesthouse", kizárólag közös fürdőszobával rendelkezik, amit 4 db kínaival kell megosztanunk. Lehet, hogy az nyavajgásnak hangzik, de nálam az a minimum, hogy legyen privát fürdőszoba a szobához. Nem érdekel, hogy milyen a design, ha tiszta, de egyszerű, nekem tökéletesen megfelel. Csakhogy, mint később ezt megtapasztaltuk, az olcsó, de privát fürdőszobás szállás, ami Dél-Kelet-Ázsiától Kubáig létező opció a Kaukázusban igencsak hiánycikk. Utunk vége felé már megszoktuk, de azért mindig arra törekedtünk, hogy az egy fürdőszobára jutó emberek száma ne legyen túl sok, vagy több közös fürdőszoba legyen.

Szóval a sokkhatásra nagyon jól esett a vodka, amit a vacsora előtt felhajtottunk. Igazából nem is vodka volt, inkább pálinka, mert gyümölcsből készült, de ők így hívták. A vacsora nagyon finom házi koszt volt, kaptunk uborka-paradicsom salátát korianderrel, grillezett zöldségeket, sajtokat, lavasht. Én már itt jól laktam, de még hátra volt a főétel. Szerencsére az nem sikerült túl jól, elméletileg bárány volt krumplival, de gyakorlatilag marhahús. Azt hiszem Anul keverte a marha és bárányhúst angolul, mert máskor meg pont a marhahúsnak volt bárányíze :-) Lefekvés előtt még elmentünk egy kis "kenyérüzembe, megnézni, hogy készül a lavash.

Goris

Másnap reggel Ilona, Anullal és a DJ-vel elment Karabach-ba, de mi Kasiával nem mentünk, inkább Gorisban töltöttünk egy laza napot. Későig aludtunk, majd kb. 15 perc alatt megnéztük Goris főterét és környékét, ezután fél óráig próbáltuk megtudni a helyiektől, hogy hol van a két múzeum. Kb. 20 különböző útbaigazítást kaptunk, de a végén megtaláltuk legalább az egyiket. Erről jut eszembe, le kellett porolnunk az orosztudásunkat, mert Örményországban (és Grúziában, kivéve Tbiliszit) nem beszélnek egyáltalán angolul. Akkor sem, ha véletlenül találtunk olyan embert, aki azt mondta, hogy ő igen, mivel 3 perc múlva már inkább használtuk a mi elég vacak orosztudásunkat, mint az ő még vacakabb angol tudását :-)

Kivételt képezett ez alól az első múzeum kedves gondnoknője, aki nagyon lassan, de jól beszélt angolul. Ez egy Gorisban született híres örmény író háza volt, ami azért volt érdekes, mert 19. század végi korabeli bútorokkal volt berendezve, így láttuk, milyen lehetett az élet akkoriban. A gondnoknő nagyon sok dolgot mesélt az íróról is, de azokat azon nyomban el is felejtettem, elnézést mindenkitől, aki csak ezekért az infókért olvasta végig a bekezdést :-)

Khndzoresk

A gondnoknő férje, aki egészen addig a fa alatt szendergett, átszállított minket a városka másik, történeti múzeumába, ahol volt néhány egész szép régi ékszer, agyagedény és hagyományos öltözet. A délutánt az örmény barlangvárosok maradványainak feltérképezésével töltöttük. Van néhány Gorisban is, de az igazán klassz hely a városon kívül található. Találtunk is egy taxist, aki elvitt minket Khndzoresk-ba (és igen, ezt a szót egyszer sem sikerült helyesen kimondanunk :-)). Ez egy szurdok, aminek a két oldalán régen barlangokhoz kapcsolódó házak voltak, de néhány évtizede elköltöztek az ott lakók. A szurdok két oldalát egy függőhíd köti össze, ami nekem persze nagyon tetszett, Kasiának kevésbé.

Goris

Visszatérve Gorisba elmentünk a megnézni az itteni barlangokat, majd kicsit sétáltunk. Séta közben megálltunk egy ház előtt, rácsodálkozva az udvaron száradó birkagyapjúra. 2 másodperc nem telt el, és a ház asszonya már ott is volt mellettünk és azonnal be is invitált egy teára. A teához aztán került csokoládé, dinnye, alma, szilva, süti, és alig tudtuk lebeszélni, hogy vacsorát főzzön nekünk. Közben elbeszélgettünk a családjáról, a mi utazásunkról és ennek köszönhetően 1 óra alatt jelentősen javult az orosztudásunk. Legalábbis egy csomó dolog az eszünkbe jutott, amiről nem is tudtuk, hogy tudjuk :-). Büszkén megmutogatta a ház minden szobáját, ami persze iszonyúan giccses volt, de hát azért persze mondtuk, hogy milyen gyönyörű minden. Mindenesetre nagyon aranyos volt. Felfrissülve az uzsonnától sétáltunk még egy kicsit, aztán meg is éheztünk így beültünk vacsizni.

Másnap újra együtt elindultunk vissza Jerevánba. Visszafelé már nem volt túl sok programunk, de megálltunk az "örmény Stonehenge"-nél, Zorats Karernál. Hasonlóan az eredetihez, itt is körben helyezkedik egy sor kő, csak ennek nincs teteje. Persze pontos magyarázat nincs egyelőre arra, hogy mire is szolgált az építmény, de találgatások szerint valamilyen csillagászati tevékenységgel függ össze. Vagy nem :-)

Hazaérve Jerevánba elbúcsúztunk Anultól, mert ment szervezni a másnapi szülinapi buliját, mi meg beültünk enni egy nagyon puccos étterembe, ahol volt légkondi is, mert már nagyon elegünk volt a melegből. Hárman előételekkel, főétellel és egy-egy pohár borral "csillagászati" összeget fizettünk, kb. 9,000 Ft-ot, és ezzel ez volt a legdrágább kajálásunk :-)