Barangolasok a latin-amerikai barokk vilagaban

Rendhagyo modon most nem varatlak meg annyira benneteket, hala a technikanak, es egy kozeli internet cafenak. A tegnapi es a mai napot a latin-amerikai barokk epiteszet es szobraszat buvkoreben toltottuk. Itt Minas Gerais allamban sok kis varoskaban talalhatoak ilyen jellegu epuletek. Ez az allam a 17-18. szazadban az aranybanyaszat kovetkezteben nagy fejlodesnek indult, es a gazdagsag az epiteszetben is megnyilvanult. A sok kis kolonialis stilusu banyavaroska kozul is Ouro Preto a legszebb, ahol az elmult ket napot toltottuk.

Tegnap mivel hetfo volt es itt a legtobb templom zarva volt, ugy dontottunk, hogy a kozeli Mariana nevu varosba latogatunk el eloszor, es az odauton beugrunk egy aranybanyaba is. Kenyelmes reggelink utan felultunk egy helyi buszra, es elmentunk Minas da Passagem-be, ahol a helyiek szerint a vilag legnagyobb latogathato aranybanyaja talalhato. Persze ma mar nem mukodik, csak latogatni lehet. Miutan befizettuk a belepot, egy kis seta utan maris ott talaltuk magunkat egy kozlekedesi eszkoznel, amivel le lehet menni a banyaba. Ugy kepzeljetek el, mint egy nagyon regi vidampark hullamvasutjanak a kocsijat, ami eleg rozoga, es a lefele vivo ut is olyan volt, mint egy hullamvasut lejtoje, csak ennek a vegen a banya bejaratat lathattuk. Vegul is maga a lesiklas nem is volt olyan felelmetes, mint aminek elsore latszott. Miutan beertunk a banya kapujan, meg nehany szaz metert mentunk ezen a kozlekedesi eszkozon egy szeles jaratban. Onnan gyalog folytattuk tovabb, megneztunk nehany kisebb jaratot, es lattunk egy gyonyoru kristalytiszta vizu fold alatti tavat. Persze aranyat mar nem lattunk sehol, az mar reg a portugal templomokat es egyebeket disziti :-)

Kis foldalatti kirandulasunk utan tovabb mentunk Marianaba. Persze ez a varoska is megint csak egy dimbes-dombos teruleten fekszik, ugyhogy nem gyoztunk fel-le gyalogolni. Idonkent meg az eso is eleredt, de meg igy is nagyon szep volt a tortenelmi resze a varosnak, nemkulonben a korulotte levo hegyek. Felmentunk egy jo nagy kaptato tetejere is, ahonnan az egesz varosra gyonyoru kilatas nyilt. Egyebkent felfedeztunk egy nagyon jo energia bombat - a guarana uditoitalt, amitol annyira felporogtunk, hogy majdnem meg sem kottyant a kaptato. En, aki utalok felfele menni barhova, szinte repultem :-) Es a vegen sem lihegtunk egy kicsit sem, szerintem a pulzusom is normal szinten maradt. Ez egy valodi csodaital!

A mai napot Ouro Preto felfedezesevel toltottuk, ami meg farasztobb volt, mint barmi eddig. Itt nincs egy vizszintes utca sem, ami azt jelenti ugye, hogy meg ha fel is kaptattal valahova, akkor sincs nyugtod, mert igaz, hogy legkozelebb lefele mesz, de ugyis jon a kovetkezo kaptato :-) Nem reszletezem nagyon a dolgokat, megneztunk egy rakat templomot, van amelyik tiszta arany, van amelyik csupa fresko, de mind nagyon szep. A legtobb templomot es foleg a homlokzatukat egy hosszu nevu brazil epitesz alkotta meg, akinek, mint a legtobb hires brazilnak (gondoljatok csak a focistakra) volt egy beceneve, Alejandinho. Ez kis benat jelent magyarul, ugyanis elete eleg korai szakaszaban egy betegseg (rossznyelvek szerint szifilisz) miatt nem voltak ujjai a kezen es a labat sem tudta mozgatni. Na, most kepzeljetek el, hogy ennek ellenere szamos templom homlokzata az o keze munkajat viseli! Mindezt ugy erte el, hogy a szukseges eszkozoket valahogy a kezere applikalta es ugy dolgozott!

Egyebkent most az idovel nem annyira vagyunk elegedettek, mert nagyjabol barmelyik pillanatban eleredhet az eso. Ugyan van esokabatunk, de hat mennyivel jobb lenne egesz nap napsutesben bejarni ezeket a szep varosokat! Azert remelem mikor legkozelebb jelentkezem, mar az idorol is csupa jot mondhatok nektek.