Másnap korán hajnalban indulunk a dzsungeltúrára. Ez konkrétan reggel 6-ot jelentett, ami elég nehezemre esett, mivel még mindig nem sikerült kialudni magam. Kb. 2.5 óra autózás után megérkeztünk a Sinharaja nemzeti parkba, ahol várt minket egy vezető, mivel a parkban nem lehet kísérő nélkül mászkálni,gondolom azért, hogy meg ne egyék a leopárdok az elkoborolt turistákat.
A vezetőnk nagyon felkészült és ügyes volt, így sok állatot láthattunk, amiket nélküle észre sem vettünk volna: hatalmas pókok, kicsi színes kígyók, kaméleonok, varánusz, színes madarak, amiknek a nevét sem tudom... Csak a majmok nem jöttek elő, de itt Kandyban úgyis rengeteg van mindenhol.
Az állatok megvizitálása után egyszer csak megálltunk egy folyó partján és mondja a vezető, hogy akkor most át kéne menni, mivel a túloldalon kell további menni a vízeséshez. Mivel a folyó egy kicsit mélyebb volt annál, hogy feltűrt gatyában szárazon megússzuk, kicsit gondolkodtunk, mi is legyen, és hát a végén vezetőnk nagy örömére bugyiban-pólóban folytattuk az utat. Szerencsére onnan már nem volt messze a vízesés, ahol vezetőnk ugrott egy-két fejest, mi meg fürdőruha híján csak irigykedve néztük.
A túra után visszaindultunk tengerparti bázisunkra. Kicsit pihenünk, majd elmentünk megnézni tuktukkal a boton ülve halászó helyieket. Ez régen normális tevékenység volt, ma már inkább túrista látványosság. Ebből kifolyólag este már csak egy halász árválkodott ott. Látványosan kihozott nekünk egy "frissen" fogott halat, de mi már olyan cinikusak vagyunk, hogy rögtön azt gondoltuk, már reggel óta ugyanezzel a hallal kéri a borravalót.
Másnap volt az utolsó napunk Unawatunán, amit főleg pihenéssel és tengerpartozással töltöttünk és egy rákvacsoRával zártuk. Közben az egész város készülődött az esti nagy techno bulira, amit évente egyszer tartanak Unawatunán. Hatalmas terepjárókkal jöttek a menő fiatalok egyenesen Columbo-ból, dugót okozva a tengerparti úton, amin általában két tuktuk alig fér el. Tiszta Balaton Sound feeling, persze Sri Lanka style:-)
Mivel nekünk másnap reggel korán kellett kelni, nem voltunk valami boldogok, mert állítólag reggel 6-ig tart. Mind később bebizonyosodott, addig is tartott, és a zene meg a meleg miatt alig aludtunk valamit. Plusz, pont amikor pakolni akartAm, a buli megnövekedett áramszükséglete miatt fél Unawatuna sötétbe borult.
Reggel 7-kor indultunk Kandyba. Útközben megálltunk egy elefántos helyen. Itt lehetett elefántokat fürdeni, lovagolni rajtuk. Ez így elméletileg jól hangzik, de szegény állatokat láncon tartják, és elég vadul bánnak velük. Nem vagyok egy nagy állatvédő, de elég szomorú látvány volt. Azért megpróbáltunk egyet lovagolni az egyiken, de én őszintén bevallom, úgy be voltam szarva, hogy alig vártam, hogy annak a 2 percnek vége legyen. Pedig egyszer már ültem elefánton, de akkor nem a "szőrén" ültük meg, hanem volt rajta egy kis emelvény, amibe kapaszkodhattam.
Elefántozás után még megnéztük egy teagyárat, ami viszont nagyon tetszett. Én szeretem látni, hogyan készülnek dolgok, és most már nem csak azt tudom, hogy dolgozzák fel a kávét, amíg eljut az én konyhámba. Teagyárban dolgozni nagyon kemény lehet, mert nagyon hangos és meleg. Viszont nagyon jó illat van! Vettem is három felé teát, mondanom sem kell az otthoni ár töredékéért.
Délután megérkeztünk Kandybe, ami egy nagyon cuki kis hely. A város közepén van egy tó, körülötte zölddel borított dombok,igazán festői! A tó partján van a Fog templom is, ahol Buddha egyik fogát őrzik hét lakat alatt. Annyira, hogy tulajdonképpen alig látták még eddig, és van olyan teória is, hogy az igazit nem is itt őrzik... De mindezért Kandy kiérdemelte, hogy az egész városközpont a Világörökség része. A szállásunk egyébként fenomenális, az egyik hegyoldalban van, az ablakomból gyönyörű kilátás nyílik.
Volt egy kis gond az érkezéskor, mivel a túrákat szervező iroda nem foglalt a sofőrnek szállást. Felhívtam és ordibáltam velük egy sort, de nem jutottunk dűlőre. Elég mérgesek voltunk, de végül is az hotel tulaj segített nekünk, szerzett olcsó helyet a sofőrnek a környéken. Persze mi fizetjük, de a vacsoránk egyenként többe kerül... Mindegy, azért otthon majd valamit írok ide-oda az internetre, hogy más ne kerüljön ilyen helyzetbe. Meg az a jó, hogy maga a sofőr egy tündér, és most nagyon imád minket.
A kis közjáték után elmentünk a tóhoz, és jól körbesétáltuk. Elmentünk egy kicsit a piacra is, de vasárnap révén nem volt teljes ház, de azért kaptunk egy kis ízelítőt a forgatagból. Mivel már estére járt, hazajöttünk, és a hotel éttermében ettünk egy helyi curry válogatást.
Végül egy nagyon érdekes tapasztalatot osztanék meg. Nem dicsekedni akarok, csak még nem volt ilyen velem egzotikus országban. Általában meg sem néznek igazán, mivel se szőke nem vagyok, se kékszemű, max. fehérebb a bőröm. Itt viszont valamiért teljesen odavannak, az egyik "udvarlómtól" azt is tudom már, hogy pont ezért, mármint, hogy sötét a hajam és világos a bőröm. Kaptam már több diszkrét és egy nagyon egyenes ajánlatot is:-) Kb. egy órája pl. a hotel tulajdonos kért meg, hogy írjak valami szépet a vendégkönyvbe, aztán persze jött az, hogy nem innánk-e meg egy italt. Szerencsére mivel általában korán kelünk, mindig tudok mondani egy udvarias kifogást:-)
Unawatunan az utolsó este még válogathattam is az italmeghívásokban lehet, hogy a bulitól voltak bezsongva:-) Viszont ott kaptam azt a direkt ajánlatot, amit már említettem. Álltunk az egyik útitársnőmmel a szálloda előtt, hogy a 2 méterre lévő étterembe menjünk, amikor odajött egy helyi fiúka, akit ott volt egész nap a strandon, és mondja, hogy szeretett volna már régen kérdezni valamit. Gondoltam a buliba akar esetleg lehívni, de két mondattal később, ott az útitársnőm előtt teljesen egyértelműen tudomásomra hozta, hogy ma este ő közelebbi fizikai kapcsolatba szeretne kerülni velem. Megköszöntem a kedves ajánlatot, de okos kislány vagyok és nemet mondtam:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése