A sri lankai emberek nemhiaba mondjak, hogy a cunami ota nem lehet kiszamitani az idojarast - annak ellenere, hogy most a sziget ezen felen szaraz evszaknak kellene lennie, az utobbi harom napbol egyet idonkent szakado esoben, kettot pedig felhos idoben kellett abszolvalnunk. Kicsit szomoru is voltam, mert pont a ket altalam legjobban vart nevezetessegnel volt a legrosszabb az ido, de igy lesz ok arra, hogy egyszer meg visszajojjek ide :-)
Tegnapelott Pollunnaruwa romjait neztuk meg, ami egykor Sri Lanka fovarosa volt. Reggel indultunk Dambullabol, felhos idoben, de amikor odaertunk mar esegetett. Eloszor megneztuk a muzeumot, es bar csak kb. negyed orat voltunk bent, mire kijottunk annyira zuhogott, hogy a kb. 50 meterre levo minibuszunkhoz sem tudtunk elmenni. Vartunk egy kicsit a muzeum elotti fedett teruleten, ahol is a helyi idegenvezetokkel csacsogtunk. Utitarsnom kozben azon mulatott, hogy az egyik szinte egy pillanatra sem vette le rolam a szemet, hat igen, ez mennyire fog otthon hianyozni :-)
Lassan alabbhagyott az eso, ugyhogy kicsit tovabb mentunk a busszal az elso epuletcsoporthoz (Pollunaruwa eleg nagy teruleten helyezkedik el, setalva nagyon faraszto lenne bejarni, igy a legtobben vagy a berelt soforjukkel, vagy biciklivel jarjak be). Mire odaertunk, termeszetesen megint rakezdett, es mivel 10 perc utan sem lett jobb, mit volt mit tenni, esokabat fel, nadrag feltur, es uzsgyi, romnezes! Eleg nehez volt buveszkedni, hogy tudjak azert kepeket csinalni, de a gepem se azzon be. Mindez megnehezitve az eleg ramenos arusokkal, akik ugy gondoltak, hogy eppen zuhogo esoben szeretnek szobrocskakat venni :-)
Szerencsere ezek utan mire a masodik helyre ertunk, mar csak kicsit esett, az meg meg sem kottyant mar. Persze addigra a cipom csurom vizes lett, ugyhogy lecsereltem a papucsomra, ugyis itt minden templomba lepes elott le kell venni. Ott tapicskotunk a vizes foldon, olyan retkes lett a labam, hogy csak na! Nem reszletezem, hogy mennyi mindent lattunk, majd lesznek kepek, ha hazaertem, csak annyit, hogy nagyon tetszett a sok kis templom, rengeteg Buddha szobor es a tobbi epulet is.
Kb. 3 ora mulva, mar ugy ereztuk, nem birjuk tovabb a kuzdelmet az elemekkel es tovabb indultunk. Pont mikor beultunk a kocsiba ujra ra is kezdett zuhogni. A kovetkezo megallo Ritigale romvarosa lett volna, amit a Lonely Planet ugy jellemzett, hogy Sri Lanka Indiana Jones elmenye. Mivel a soforunk meg nem jart ott, rengeteg helyit meg kellett kerdezni, merre is talaljuk, de a vegen egy foldut vegen csak meg lett a bejarata. Persze akkor derult ki, hogy a romokig meg vissza kb. 2 oras gyalogtura, es mivel mar 3 ora volt, es az eso laba is megint nagyon csunyan logott, ugy dontottuk, hogy kihagyjuk, inkabb megyunk tovabb Anuradhapuraba.
5 korul oda is ertunk, setaltunk egyet, aztan megvacsiztunk. Egyebkent itt az a furcsa, hogy a legtobb helyen nincs egy koztponti resz, ahol a szallodak es ettermek vannak, hanem elegge a varoson kivul vannak, szetszorva. Ezert a legtobbszor ott vacsizunk, ahol alszunk. Az itteni helyen curry-t kertem, amirol kiderult, hogy egy egesz szett, kihozott a pasi vagy 6 kulonbozo kis talkaban kajat, plusz a rizs, hat jol elkerekedett a szemem. Latta is, es megnyugtatott, hogy nem kell am mindet megennem :-)
Egyebkent ebben a hotelben meg rafert volna a tulajra egy kis uzleti trening. Az tortent, hogy 3 eleg vacak szobat kaptunk, amibol az enyem volt a legjobb, de a csajoke tiszta penesz. Rogton kertek masikat, de mondtak, hogy nincs... Kb. 3 ora mulva kiderult, hogy van am, csak az 4 USD-vel tobb, de az nem jutott maguktol eszukbe, hogy he, emberek, ha egy kicsit tobbet fizettek, akkor adunk am masikat! Szinte ugy kellett nekik konyorogni, hogy tobbet kereshessenek :-)
Masnap reggel nekiindultunk Anuradhapura felfedezesenek. Itt is rengeteg templomot lattunk, szerencsere nem is esett, de azert nem voltam maradektalanul boldog, mert a gyonyoru feher sztupak nem nagyon latszanak az ugyancsak feheres szurke eg alatt. Pont az utikonyvem elejen volt egy gyonyoru kep az egyikrol, ahol kek eg elott igencsak jol mutatott, hat arra vagytam volna... nem baj, meg egy ok, hogy meg egyszer visszajojjek ide.
Anuradhapura utan nekiindultunk korutunk vegallomasaba, Negomboba, a tengerpartra. Utkozben megfigyelhettuk, hogyan dolgoznak az utepitok Sri Lankan, ugyanis majdnem az ut felen felujitasok vannak. Rengeteg vadi uj uthengeruk van, viszont ettol nem megy gyorsabban valahogy a munka! Ugy latszik, az egy teljesen nemzetkozi dolog, hogy harom lapat tamaszto ember jut egy valoban dolgozora :-)
Ma mivel meg mindig felhos volt az eg, es nem tudtunk strandolni, ugy dontottunk, bemegyunk Colombo-ba es megnezzuk egy kicsit a fovarost. Maga a fovaros semmi kulonos nem volt, volt nehany gyarmati stilusu epulet, meg nehany klassz park. Talaltunk meg egy olyan templomot, amit meg eddig sehol nem lattam. Buddhista, es a hivek adomanyaival van tele. Van vagy 5-6 kisebb epulet, tele a legelkepzelhetetlenebb dolgokkal - a szobrok es egyeb vallasi jelkepek meg hagyjan, de volt ott szamtalan ekszer, szemuveg, lampa, szamitogep monitor, nyomdagep, meg egy eletnagysagu muelefant is! Mind szepen rendszerezve funkcio szerint :-) Akkora kavalkad volt ott, mintha 10 ocskapiac kollekcioja ossze lett volna zarva!
De az egeszben a legjobb a vonatut volt odafele. Gondoltuk kell egy kis kaland, menjunk vonattal. Kb. 35 km a Negombo - fovaros tavolsag, amit a vonat masfel ora alatt tesz meg. De micsoda jol szorakoztunk! Ulohelye csak harmunk kozul egynek volt, de szerencsere csak kicsit volt zsufolt a vonat. Volt rengeteg no es gyerek, nehany oreg es fiatalabb ferfi is, akik valami titokzatos hierarchiara alapulo modszerrel adtak at egymasnak a helyet. Kb. 10 percenkent jott valaki koldulni es az ut fele alatt pedig zene kiseretet is kaptunk egy dobos es egy enekes szemelyeben. Amit nagyon jo volt latni, hogy az itteni emberek nagyon segitik egymast, a zeneszek es a koldusok is jocskan kaptak adomanyt. Az ut csucspontja az volt, amikor az egyik kissrac, akin nem volt pelenka, az anyja ulebe pisilt, ami utana jol szet is folyt a kupeban. Ez egy ilyen teljesen nyitott kupe volt, a ket oldalan ulesekkel szemben, mint egy metrokocsi nalunk, ugyhogy mindenki ezek utan nyitva tartotta a szemet, hogy hova lep :-)
Visszafele mar busszal jottunk, az nem volt ennyire izgalmas, csak az elejen volt egy cintanyeros enekes, aki meg szonyu is volt!
Nehany erdekesseg a vegere az itteni dolgokrol:
Ezt mar irtam a Facebookon: itt mindenki ismeri Magyarorszagnak legalabb a nevet, mivel az itteni Nokiakat ott gyartjak. Persze azt nem nagyon ertik, hogy maga a Nokia nem magyar, de sebaj :-)
Az osszes szallodaban olyan rovidek az agyak, hogy a labujjam hegye meg nekem is lelog, ha egy kicsit alvas kozben kinyujtozkodom, pedig 160 cm vagyok osszesen! Hogy hogy alszanak itt az egimeszelo turistak, el sem tudom kepzelni.
Az elektoromos aljzatok harom lyukkal rendelkeznek, egy felul, ketto alul, de megsem kell konverter, mivel ha az ember a felsobe beledug egy tollat, nagyszeruen belemegy a nalunk normal dugo a masik kettobe (es a tollat nem is kell folyamatosan ott tartani)
Egy csomo helyen a hazak melletti kertben lattunk sirokat, a soforunk mondta, hogy ez itt teljesen normalis, altalaban oda temetik el az embereket, foleg, ha nem jomoduak (amibol itt nincs tul sok).
Indiahoz hasonloan itt is horoszkop alapjan hazasodnak, a soforunk lanyanak pl. most keresnek part. Valami 20 terulet van, ahol megnezik az egyezeseket, es ha a nagyresze stimmel, akkor mehet a frigy. Itt azert szabadabban lehet tarsat valasztani, nem mindig a szulok dontenek, de a horoszkopnak egyezni kell mindenkeppen!
A vegere valami aranyos: nagyon edesek itt az iskolasok, fehet egyenruhajuk van, es suli utan csak ugy rajzanak az utakon a ket copfos kislanyok es a rovidnadrados kissracok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése