El sem tudjátok képzelni, mennyire fáradt vagyok! Ma a "kötelező" kulturális programok mellett még shoppingolni is muszáj volt:) itt KL-ben a szállás utcája nappal, de főleg este a hogy is mondjam szépen, a "nem teljesen tiszta eredetű" márkás holmik Mekkája! Rengeteg táska, kütyü kiegészítő, órák, napszemüvegek, ruhák, stb. Ha akarnék vehetnék magamnak egy jó kis feltűnő Louis Vuitton táskát ;) Persze nem akarok... de azért sikerült beújítanom egy új Converse cipőt, ahelyett, amit muszáj volt kidobnom Georgetown-ban, mert már megadta magát. Vettem még néhány apróságot, a tablet is kapott egy csini piros tokot, igazán megérdemli, nagyon jó társam volt az úton :)
De vissza egy kicist az időben. A Langkawin töltött 4. nap délelőtt sziget túrán voltam. Ez abból állt, hogy elvittek hajóval a nagy Langkawi sziget körüli kisebb szigetek közül háromra. Az elsőn volt egy édesvizű krátertó. Lehetett fürödni, de annyira sok ember lett hirtelen egy elég kicsi partszakaszon, meg nem is volt annyira meleg, hogy nem volt kedvem. Inkább néztem, hogy szórakoznak a maláj turisták, és közben feltűnt, hogy a nagyrészük, aki egyáltalán bement a vízbe, az mentőmellényben tette. Itt még nem is gondoltam semmi különösebb okra, mert ki volt írva, hogy a tó átlagosan 4 méter mély. De amikor később, a tengerparton, a derékig erő vízben is úgy voltak, akkor rajöttem, hogy valószínűleg nem tudnak úszni.
Szóval, a tó után megålltunk egy másik szigetnél, sast etetni, de ez már volt a mangrove túrán is, persze a sasok most is klasszak voltak! Utána még egy órára átmentünk a 3. szigetre, ahol egy nagyon gyönyörű strand volt. Itt már pont jó idő volt, meleg, de nem égető napsütés, úgyhogy fürödtem egyet, aztán napoztam, meg titokban fényképeztem a helyieket.
Mire visszatértünk a városba, már jó éhes voltam ettem egy laksa nevű levest a szomszéd kifozdeben. Finom volt, de amit Kuchingban ettem, az jobb volt. Itt említeném meg, hogy itt sehol nem normális tányéron szolgálják fel az ételt, még a rendes éttermekben is műanyag tányérok és poharak vannak.
Ebéd után fogtam egy taxit és elmentem a libegõhöz, ami felvitt a sziget legmagasabb pontjára. Tényleg jó magasra mentünk, kicsit tériszonyom is volt, mármint csak a libegőn, a kilátón már nem volt gond, szilard talaj volt a lábam alatt:) Itt volt először előny, hogy egyedül vagyok, mert volt egy külön sor a VIP jegyeseknek, meg az egyedülállóknak, és ott nem kellett annyit várni. Nem, nem azért mert támogatják a szingliket, hanem praktikus okokból: 6 személyes libegők voltak és sokszor maradt szerencsére 1-1 hely, ha mondjuk egy pár nem akart külön fülkébe menni. Nagyon szép volt fentről a látvány, csak elég párás volt a levegő, így a képek nem nagyon sikerültek.
Hazataxiztam (a szigeten zéró tömegközlekedés létezik) és még egy kicsit strandoltam. Este, lehet, hogy azért, mert egész nap mindenki merry Christmas-ezett, a fejembe vettem, hogy én most rántott húst akarok enni. Már majdnem beültem a KFC-be, de aztán találtam egy helyi étterem láncot, ahol valami hasonlót is adtak, úgyhogy inkább oda mentem.
Másnap délelőtt meg strandoltam egyet, de mivel délig ki kellett jelentkezni a szállodából, utána még volt 3 órám, amit el kellett ütni a reptérig. Ebédeltem meg egy kicsit nézelődtem a boltokban. A reptéren éppen már csekkolthattunk volna be, amikor közölték, hogy bizonytalan ideig nem indul a gép, mert szerelik. Hát, marha boldog voltam, egyfelől, hogy késünk, másfelől meg hogy valami baja volt a gépnek. Vártunk 2 órát, közben elment vagy másik 3 járat. Már attól tartottam, ott is ragadunk, éjszakázhatunk a reptéren, de végül is elhárították a problémát. Mint kiderült, odaúton elütöttek egy madarat, azt kellett kiszedni a hajtóműbõl.
Rendben megérkeztünk KL-be, csak már sötét volt, ezért eredeti tervemmel ellentétben, hogy majd bejövök a városba busszal, onnan meg gyalog a szállásig, inkább fogtam egy taxit, itteni viszonyokhoz képest, meg persze a buszhoz is, csillagászati összegért. De még mindig sokkal olcsóbb volt, mint otthon kimenni a reptérre, pedig itt 70 km-re van KL-tõl! Mindegy, fő a biztonság, sötétben, főleg új helyen elég szarul tájékozódom, bezzeg nappal, mintha bennszülött lennék, gyakorlatilag bárhol:)
Meglehetősen késő volt már, de éhes voltam, úgyhogy leugrottam valamit enni. Itt egy csomó helyen grilleznek az utcán, szinte bármit, húst, halat, és ezekből készült egyéb dolgokat. Satay-nak hívják és nagyon finom.
Ma délelőtt azzal töltöttem az időt, hogy felmentem a város legmagasabb épületeire. Először elsétáltam a Menara KL-hez, vagyis KL toronyhoz. Ez egy jó nagy parkban van (meglepő, de KL-ben is nagyon sok a zöldterület, fentről látszott igazán), 421 méter magas, de "csak" kb. 350 méter magasra lehet felmenni. Nagyon klassz a kilátás, a Petronas tornyokat is nagyon közelről látni.
Na, pont itt folytattam a programot, mármint a Petronas tornyoknál, amik a város és talán egész Malajzia jelképei. Nekem nagyon tetszettek, most már biztosan kijelenthetem, hogy odavagyok a felhőkarcolókért! Okosan már előre vettem jegyet az interneten, mint kiderült, ma már csak január 2-ra volt szabad jegy. Így én fel tudtam menni a hídra, ami összeköti a két tornyot, utána pedig még a 80 nem tudom hányadik emeletre is, ahonnan megint szép volt a kilátás.
Visszaúton Chinatown-ba, ahol lakom, kipróbáltam a metrót. Itt is nagyon modern, egy idő után meg feljött a felszínre és magasvasút lett. Ebédelni elmentem a food court-ba, amit már tegnap este kinéztem magamnak. Az egyik árus egy jó fej kínai maláj volt, és rábeszélt, hogy kóstoljam meg a sült ráját. Na, mivel ez eddig valahogy kimaradt az életemből, hamar ráálltam, és nagyon ízlett!
Délután megnéztem Chinatown többi részét, meg ugye a shoppingolás, úgyhogy 6 körül már alig álltam a lábamon. Pihentem egy kicsit, aztán még visszamentem a food courtba, és ettem egy zseniális tom yum levest. Komolyan, most már azon parázok, hogy a hátralevő 3 napban nem tudok olyan sok kaját kipróbálni és annyi gyümölcsöt enni, amennyit szeretnék:)
A képeket frissítettem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése