Üdvözlet mindenkinek Malajziából! Most éppen zuhog odakint, mintha dézsából öntenék, és itt ez a szólás teljesen új értelmet nyert. Mindenhol ömlik az utcán a víz és úgy néz ki, nem is áll el egyhamar. Nem baj, legalább van időm írni, gondolom már tűkön ülve várjatok ;)
Akkor kezdem is az elején. A repülőút jól telt, de hallom szerencsém volt, hogy nem egy nappal később indultam, mert Isztambult, ahol át kellett szállnom megbénította egy kisebb hóesés. Az időeltolódás miatt csak kedden délután értem Szingapúrba. A reptéren az összes városba jutási lehetőség közül az árat és a fáradtságomat figyelembe véve a shuttle buszt választottam, mint kiderült jól tettem. Bár 3-an voltunk összesen, egem rakott ki utoljára a sofőr, aki majdnem pontosan a hop on hop off buszok útvonalát jarta be, úgyhogy kaptam extrának egy városnézést is a transzferhez!
A szállodával minden rendben volt, kivéve, hogy extra picik itt a szobák, extra drágán. Kb. 8 m2 volt az egész és ebben még egy mini fürdőszoba is volt! Csak a viszonyítás miatt, egy éjszakára többet fizettem érte, mint itt Kuchingban 4 éjszakára egy hatalmas szobáért, kádas fürdőszobával! Meg egyéb extrákkal, de erről majd később.
Aznap már elég fáradt voltam, úgyhogy kipakolás után mentem egyet a környéken, aztán lefeküdtem aludni. A hülye időeltolódás miatt viszont felébredtem az éjszaka közepén és hajnali ötig úgy is maradtam. Utána meg bezzeg elaludtam, aztán jóval 9 után ébredtem, pedig gondoltam, majd jó korán nekivágok a városnak. De ha már így esett, gyorsan összekaptam magam, kávéztam, és elindultam.
Először elmetróztam a Faber hegyi libegőhöz, ami felvisz egy jó kis kilátóhoz. Megnéztem Szingapúrt innen, aztán elbuszoztam az indiai negyedbe, ahol beestem egy szimpatikus kifőzdebe és ettem egy nagyon finom csípős rákragut rizzsel. Azt állította a kedves pincérnő, hogy nem csípős egyáltalán, de én majdnem tüzet okádtam tőle.:)
Innen elmetróztam a Singapore flyerhez, ami egy nagy óriáskerék, innen a város ismertebb látképét lehet látni, nagyon klassz volt! Itt jegyezném meg, hogy döbbenetes, mennyi zöld terület van a városban, pedig nem sok felesleges helyük van, de valahogy megoldják. Van sok park, fák a balkonokon, sőt még a tetőkön is! Ettől a város még élhetőbbnek és rendezettebbnek tűnik. Mondanom sem kell, a tömegközlekedés tökéletes és olcsóbb, mint otthon! Ja, és mindenhol karácsonyi díszek vannak, ami igen fura 30 fokban!
Itt egyébként mindenki kütyümániás, okostelefonokkal és tabletekkel mászkálnak mindenhol, de olyan szinten, hogy egy pillanatra sem néznek máshová. Némelyik meg elég furcsa, pl. láttam egy lányt rendes ruhában, de macskafüllel és farokkal, egy pasi biciklijén meg külön tartó volt a ciginek.
Utána voltam még egy kicsit a régebbi város részben, de éppen mindent renoválnak, meg elkezdett esni, szóval gyorsan hazamentem. Kis pihenés után még megnéztem a környéket, ami a kínai negyed, éjszakai piaccal, kis boltokkal, templomokkal és sok étteremmel. Ettem is még egy kínai szingapúri tésztás, rákos specialitást szójaszósszal.
Sajnos az éjszaka megint hasonlóan alakult, szóval már 3. éjjel nem aludtam rendesen. Jaj, azt még nem is írtam, hogy első éjszaka két orbitális nagy csótánnyal találkoztam a fürdőszobában. Szerencsére hamar elszaladtak, én meg csodálatos módon nem pánikoltam be. Azóta szerencsére csak az utcán láttam belőlük!
Szóval, reggel már elég faradt voltam, de elmentem gyalog az oroszlán szoborhoz, ami Szingapúr jelképe. Útközben rengeteg klassz felhőkarcolót láttam, rájöttem, hogy ezek nekem nagyon bejönnek! Mivel délután már kellett menni a reptérre, már csak egy késői ebédre volt időm. Most egy kínai kifőzdébe ettem gyömbéres-citromfüves békacombokat!
Este 8-ra már Kuchingban voltam, ami Sarawak állam fővárosa és Borneón a legnagyobb város. Érdekesség, hogy ide a félszigeten lakó Malájok is csak útlevéllel jöhetnek, mert nem akarják, hogy Malajzia Borneó szigeti részén drasztikusan megnőjön a lakosság, amire Ázsiában általában elég nagy az esély. A szállodából kijöttek értem a reptérre, a tulaj és a felesége, nagyon aranyosak és sok érdekességet megtudtam tőlük az itteni életről. Pl. szörnyű módon max. 2 hét szabijuk van egy évben, a legtöbb helyen szombaton is kell dolgozni, mindezt kb. harmadannyi átlagfizetésért, mint otthon.
Az itteni szállástól leesett az állam! Azt már írtam, hogy hatalmas a szobám, de ráadásul egyedül vagyok egy nagy házban! Van nappali, konyha terasz, és rajtam kívül, mivel most pont nincs szezon, csak egy cseh-svéd pár van, akik viszont a melléképületben laknak. A tulajok meg máshol laknak, nincsenek is itt mindig, mondjuk ebből tegnap este lett is probléma, de ne szaladjunk előre, ez csak egy kis érdeklődés felkeltés volt:)
Szóval Kuchingban az első nap elmentem megnézni a Bako nemzeti parkot, ahol a tengerpart mentén jó kis dzsungel sétákat lehet tenni, és közben sok szépet lehet látni. A legérdekesebb látnivalók a majmok, főleg a Borneói nagyorrúmajom és a silvered leaf majom, aminek fogalmam sincs mi lehet a magyar neve, valaki esetleg tudja? Szerencsém volt, mert mindkettőből láttunk jó néhány példányt. A nemzeti parkba egy kis halászfaluból kizárólag csónakkal lehet eljutni. Nagyon jó vezetőm volt, nagyon sokat mesélt az állatokról, növényekről és általában Borneó történelméről. Ami még izgalmas volt, hogy láttunk egy tengeri kígyót, ami nagyon ritkán mutatja meg magát, viszont nagyon veszélyes a marása. Amíg ezt nem tudtuk, hülye turistaként boldogan fényképeztük, aztán mutattuk csak meg a vezetőnek, hogy nézd csak, milyen cuki, ő meg, hogy ja, csak menjünk kicsit messzebb, mert mérges. Mondjuk, megnyugtatott, hogy mivel elég kicsi, csak nagyon spéci helyeken tud az emberbe marni.
Mire visszaértünk a városba, már nagyon éhes voltam, és vendeglátóm ajánlására elmentem a közeli plazaba enni. Először csak néztem, hogy a plazaba küld, de mondta, hogy nagyon jó ott a kaja, ő is szokott oda járni. Helyiekkel meg nem vitatkozom, és hát persze, hogy igaza volt! Laksa-t etzem, ami egy helyi specialitás, sűrű leves, tésztával, csirkével, rákkal és bambusszal, csípősen. Még sétáltam egy kicsit, aztán gondoltam pihenek, és megírom ezt a blog posztot. De erre nem került sor tegnap este, mivel sikerült kizárni magam a szobámból:) Azt már írtam, hogy egyedül vagyok a házban, és itt olyan ajtók vannak, amiken nincs kilincs, csak kulccsal lehet kinyitni. Na, amikor lementem vízért, sikerült úgy becsuknom magam mögött, hogy a kulcs bent maradt! Na, most mi fene legyen? Próbáltam hívni a tulaj srácot, de nem volt kapcsolható. Körülnéztem, hátha nagy kutakodás nélkül találok valami pótkulcsot, de semmi. Már azon gondolkodtam, hogy egy másik szobában alszom (a legtöbb nyitva volt, mivel nincs több vendég), amikor jött egy autó. Kimentem, hátha a tulaj, de mint kiderült, a nagynénje volt. Nagyon kedves volt, próbált segíteni, de ő se talált másik kulcsot. Közben telefonált össze-vissza, kiderült, hogy a tulaj moziba van, csak későn ér haza, de végül is egy csomó maláj nyelvű hívás után, megtudta, hol a pótkulcs. Éljen, végül is összesen csak másfél óra volt az egész:)
Ma reggel nem győztem elnézést kérni. Reggeli után elvitt a tulaj meg a felesége az orangutan rezervátumba. Kb. 25 példány él ott szabadon, de gondoskodnak bizonyos szinten róluk, mivel veszélyeztetett állatok. Van olyan nap, hogy nem is jönnek elő, de szerencsénk volt, mert négyet is láttunk! Utána elmentünk egy kis maláj törzs falujába, ahol még viszonylag egyszerűen élnek, főleg öregek es gyerekek, mert a munkaképesek a városban dolgoznak. Nagyon hosszú faházaik vannak, amiben egy család egy szobában lakik. Viszont megnyugtatásul: nincsenek elzárva a televízió áldásától, szinte minden faházon volt parabola antenna:)
A falu után elvittek még egy piacra, ahol rengeteg kis kifőzde volt. Berendeltünk több felé dolgot, a legérdekesebb a durianos csilis sertés volt. A durian egy nagyon büdös gyümölcs, ami édes, de hagyma ízű is. Nyersen nem izlett, de ebben kajában nagyon finom volt.
Ebéd után elindultam megnézni a várost. Nincs olyan sok látnivaló és már majdnem végeztem, amikor elkezdett esni, 10 perc múlva meg zuhogni. Bementem egy pavilon alá, gondoltam, megvárom, míg vége. Azóta is ott állhatnék, most van este 9 es még mindig esik, mondjuk legalább már nem zuhog! Kb. Fél óra után azért láttam, hogy ennek nem lesz egyhamar vége, felvettem az esőkabátomat és hazagyalogoltam. Deréktól lefelé így is csurom vizes lettem, a cipőm átázott, de szerencsére a hátizsákom és főleg a fényképezőgép megúszta. Azóta szobafogságon vagyok, még kajálni sem tudtam elmenni. Még jó, hogy tegnapról maradt egy guava és egy dragon fruit, így nem haltam éhen.
Azok kedvéért, akik nincsenek Facebookon, ittt egy link pár fényképhez: Malajzia/Szingapur kepek
Hamarosan újra jelentkezem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése