Otthon, édes otthon

Ez a bejegyzés már itthon készült, kicsit összegzésnek, néhány pratikus részlettel, hotelekről, egyébről. Összességében nagyon jó volt ez az öt hét! Gyönyörű épületeket, tájakat láttunk, érdekes emberekkel találkoztunk, sok élménnyel gazdagodtunk. Nekem a legnagyobb meglepetés az volt, hogy amikor itthon olvasgattam Nepálról és Indiáról, meg voltam győződve, hogy Nepálban nehéz lesz utazni, kevésbé találom majd különlegesnek és nehéz lesz megértetni magunkat az emberekkel angolul. Ehhez képest nagyon kellemesen csalódtam, mivel szinte semmilyen logisztikai problémánk nem volt, az emberek nagyon barátságosak, mosolygósak és segítőkészek voltak, és akik a turizmussal kapcsolatos helyeken dolgoznak, jó beszélnek angolul.

Még a taxisokkal, tuktukosokkal is probléma nélkül meg tudtunk mindent beszélni. Indiával kapcsolatosan már kicsit vegyes a bennem kialakult összkép, ha röviden kéne tanácsot adnom, azt mondanám: kerüljétek el messziről a nagyvárosokat, menjetek kedves kisvárosokba! Indiával a legnagyobb gondom nekem az volt, hogy minden óriási léptékű. A nagyvárosok hatalmasak, a tömeg itt igazán sok embert jelent, így azok a dolgok, amelyek tulajdonképpen Nepálban is léteztek (pl. hogy a turistát sétáló bankautomatának nézik, így állandó a "nyomulás", az állandó autó-tuktuk stb. kavalkád az utakon vagy a járda hiánya), itt nehezen tolerálható mértékűek. Indiában hiába nagyon fejlett a vonatközlekedés, hamar elkelnek a normális osztályra szóló jegyek, nekünk 1-2 nappal előtte sokszor nem sikerült jegyet vennünk már, így sokat kellett szervezkednünk, hogy eljussunk A-ból B-be. Hogy jót is írjak Indiáról el kell mondanom, hogy azok az aranyos kisvárosokban, amelyeket meglátogattunk, nagyon kellemesen éreztük magunkat és meglepő, de néha sokkal szebb látnivalókat találtunk ott, mint néhány túristák által látogatott helyen. Erre jó példa Jaipur és Bundi esete: Jaipurt a legtöbb Indiába látogató megnézi - ennek ellenére én nem voltam elájulva a "pink city"-től, viszont Bundi, ami nem sokkal van messzebb Agrától vagy Delhitől gyönyörű kisváros, kék épületekkel és egy nagyon szép palotával.

Végül néhány tipp hotelekről és másról:

Mi "középkategóriás" hátizsákos turistaként utaztunk, hotelek esetén ragaszkodtunk (a tisztaságon és a jó megközelítésen kívül) a saját fürdőszobához. Viszont a légkondi helyett általában a plafonra szerelt ventillátort választottuk. Szerencsére a félelmeimmel ellentétben a szobánkban egyszer sem találkoztam csótányokkal, bár erre a fórumokon olvasottak alapján számítottam. Időnk és saját energiánk optimális beosztása céljából sokat taxiztunk és tuktukoztunk, bár ehhez hozzájárult városokon belül a járda hiánya, városok között pedig a helyi buszok extrém méretű zsúfoltsága. Esetenként fogadtunk idegenvezetőt, a látnivalók körül csellengő "önkéntesek" közül, akik néha meglepően megérték a pénzüket! Nepálban számítani kell esténként hosszabb-rövidebb áramszünetre, de sok hotelnek és internetes helynek saját generátora van.

NEPÁL

Kathmandu: Tökéletes bázis a Kathmandu-völgy felfedezéséhez, a Thamelből Swayambunath, Pashupatinath, Patan, Bodhnath és Bakhtapur 20-40 perc taxival. Mi a Hotel Excelsiorban a Thamel kellős közepén laktunk, ami fellengzős nevével ellentétben nem drága: a mi kétágyas szobánk (standard) 25 dollár volt. A szoba egyszerű, egész kellemes méretű volt, másodszorra kádas szobát kaptunk. A recepciósok nagyon kedvesek és főleg segítőkészek, nekünk pl. a Bandipur - Pokhara - Chitwan túránk megszervezésében nagyon sokat segítettek. A hotel tetőteraszáról klassz kilátás a városra és a környező hegyekre.

Rögtön a szálloda mellett van a Pumpernickel nevű reggelizőhely, ahol egy belső kertben lehet nepálban ritkán beszerezhető finom kávét, hozzá péksüteményeket, szendvicseket vagy gyümölcssalátát reggelizni. Ahová még mindenképpen el kell menni egyszer vacsorázni, az a Thamel House étterem, itt egy tradicionális házban, nepáli módon lehet enni newari ételekből álló válogatás tálat. Az étteremnek nagyon kellemes a hangulata, és ha olyan napot fogsz ki, amikor kevesen vannak, akkor a kedves pincérekkel is jót lehet beszélgetni. Még egy tipp Kathmanduval kapcsolatban: ha több napig marad az ember, érdemes a Durbar Square-re többnapos belépőt csináltatni, amihez csak egy napijegy, illetve egy fénykép kell, nem kerül extra pénzbe.

Bandipur: itt nem emlékszem a hotel nevére, mert sötétben érkeztünk, és nem nagyon látszott, a hiányos köz- és szállodavilágítás következtében, de ahogy elnéztem, az összes szálláslehetőség a főutcán található, úgyhogy elég végigsétálni és megnézni, melyik tetszik/megfelelő.

Pokhara: Itt mi a Central Lakeside-on laktunk, a Hotel Mountain View-ban, ahol is egy éjszaka 900 rúpia volt. A szobánkban kád volt, amit én mindíg értékeltem az utunk során, mivel így nem kell a zuhanyozás után egész este a vízben tocsogni. Viszont mindkét itt töltött napunk estéjén egészen hosszú áramszünet volt és a szállodában tök sötét volt, gondolom nekik nem volt generátoruk.

Chitwan/Sauraha: A Hotel River Side-ban laktunk, itt van egy kisebb szálloda, teraszos szobákkal és három különálló kisház. Nekünk az egyik ilyen cölöpökön álló kisházban volt a szobánk, két hatalmas ággyal, hatalmas ablakokkal, melyek a folyóra és azon túl a dzsungelre nyíltak, mindez 1.500 rúpiáért.

INDIA

Delhi: Mivel utunk kezdetén Moszkvából ide érkeztünk éjnek idején, a Hotel Viveket interneten foglaltuk, néhány interneten olvasott ajánlás és a weboldaluk alapján, 450 rúpiáért. Sajnos a szoba koránt sem nézett ki úgy, ahogy az internetes képeken látszott, de mivel csak két fél éjszakát töltöttünk tulajdonképpen itt, végül is nem fáradtunk azzal, hogy másikat keressünk. Állítólag van jobb szobájuk is, de az már kb. 3X ennyibe kerül, a kettő között meg semmi. Viszont a szálloda nagyon jó helyen van, a Paharganj-ban és a tetején lévő étteremben nagyon jót ettünk. Szóval megszállni nem, de enni ajánlom!

Agra: 900 rúpiáért laktunk a Hotel Kamalban a Taj Ganj részen. Ez a terület népszerű a hátizsákos turisták körében, emiatt rettentően sok a nyomulós tuktukos, boltos, stb., ezen felül borzasztóan koszos is. Viszon van egy olyan előnye, amit nehéz felülmúlni - minden hotel tetejéről klassz kilátás nyílik a Taj Mahalra. A miénkről is, aminek a tetőteraszán étterem is működik. A szoba egyébként viszonylag kicsi volt, de tiszta. Agrában a meglepő dolog az volt, hogy egyszer sem tudtunk egy igazán jól megfűszerezett kaját enni, az volt az érzésem, hogy kicsit finomítják a fűszerezést a turisták miatt.

Gwalior: Itt egy viszonylag modern szállodában, a Hotel Mayurban laktunk, 560 rúpiáért volt egy hatalmas szobánk, megint kádas, bár kicsi fürdőszobával. Itt találkoztunk először a 24 hours checkout-tal, ami nagyon hasznos találmány, ha délután vagy este érkezel, mivel akkor kell kijelentkezned, amikor bejelentkeztél, nem reggel X órakor, mint sok helyen. Plusz előnye a szállodának, hogy a teraszáról kilátás nyílik az erődre. Gwaliorban ajánlom az India Coffee House-t, ahol trandícionális gyarmati időkben használatos ruhákban szolgálnak fel a pincérek, nagyon finom kaját. Mindezek ellenére egyáltalán nem drága, nem turista hely (nem mintha Gwalior általában az lenne :-)), kizárólag helyiek járnak ide, de ők sokan.

Orchha: A Hotel Ganpati nagyon kellemes meglepetés volt, itt az volt a legnagyobb problémám, hogy melyik szép és nagyméretű szobát válasszuk, a kádasat, de földszintit, vagy az emeleti kilátásosat, kád nélkül. Végül is a legjobb szobájukat vettük, ki, amit kis engedménnyel 850 rúpiárért. Szóval itt minden szobát csak ajánlani lehet, bár a nagyon lelkes, de túlságosan szolgalelkű tulajdonos hosszú távon kicsit fárasztó.

Bundi: Az egyik legjobb szállásunk az utunk során, a Hadee Rani Guest House volt. Ez egy igazi többszáz éves haveli, ahol is az ottlakó család kiad néhány szobát. Többféle szobájuk van, a miénk elég nagy volt, volt egy kis nappalink is, ahol házigazdánk gyerekkori játékai voltak a díszek :-) és 560 rúpiát fizettünk érte. A család nőtagjai igény szerint főznek is, nagyon jól, amit vagy a mi szobánk előtti közösségi térben, vagy a guest house tetőteraszán lehetett elfogyasztani. A tetőteraszről természetesen gyönyörű kilátás volt a város kék házaira, a palotára és az erődre, ami meglepetésünkre éjszaka ki volt világítva!

Pushkar: A Hotel Everestet Bundiban ajánlotta nekünk a guest house tulajdonos. A hotel nagyon szép, a szobák kellemes méretűek, baldahinos ággyal, terasszal, mindez 550 rúpiáért. Első látásra az egyetlen hátránya, hogy kicsit sétálni kell a tóig, azaz a központig, de miután láttuk az ottani nyüzsgést és turistatömeget, már ezt sem bántuk. A tetőteraszon a "kötelező" étterem, a kilátás viszont innen inkább a városra, mint a tóra nyílik.

Jaipur: A Sunder Palace-t a pushkari szállodások ajánlották, és nagyon szerencsések voltunk, mert az egész utunk legjobb szállodája volt. Végre zöldövezeti, ami sok poros utca után igazán jól esett. Kellemes tetőterasz, étteremmel, kis kert lent, ahol szintén lehetett üldégélni, saját internet és olcsó telefon, mosoda, nagyon szép szoba, hihetetlen áron, mindössze 600 rúpiáért! Jaipurban az volt a meglepetés, hogy a megszokott árak helyett az éttermekben kb. 2x annyiba kerültek a kaják. Ennek az okára sajnos nem sikerült fényt deríteni, de mivel még így is nagyon olcsó volt, nem is törtük sokat a fejünket ezen sokat...

Goa/Ajunta: Utolsó napjainkat Goán a Don Joao Resort-ban, egy fellengzős nevű, de megfizethető szállodában töltöttük, éjszakánként 900 rúpiáért. A szobák jók, van külön nappali, terasszal, hűtőszekrénnyel, a szállodának szép buja növényekkel benőtt kertje van és egy úszómedencéje, amelynél egy étterem/bár működik, napszaknak megfelelően. Ha esetleg hátrányt kéne keresni, akkor azt mondanám, hogy egy kicsit messze van a tengerparttól (kb. 15 perc séta), de végül is ennyi mozgás meg kell is naponta, ha már az ember henyéléssel tölti a többi időt! :-)