Kuzdelem az idojarassal a Karib-tengernel es egyeb erdekessegek

Az utobbi par napot a Karib-tengernel toltottuk. Bar jol erezzuk magunkat, azert ez nem az a Karib-tenger, amit Mexikoban ugy megkedveltem... 

Eloszor is az idojaras nem mindig kegyes hozzank, tegnap egesz nap felhos volt, ma viszont szerencsenk volt, mert legalabb harom oran keresztul kristalytiszta volt az eg :-) Errefele ebben az idoszakban ennek is orulni kell! Mint kiderult, jo helyen vagyunk, csak nem a jo idoben :-) itt szeptember-oktober a legnaposabb. Raadasul most a tengerszint is magasabb, mint a szokasos, igy a szep homokos strandokbol alig marad egy szuk sav, nehol nem is lehet meg egy torolkozot sem letenni, foleg itt Cahuita kornyeken.

Regeszek a tengerparton

Udv mindenkinek a Karib-tenger partjarol :-) Ma itt egy 90% tokeletes napunk volt, a 10% levonas annak szol, hogy errefele eleg eros az afro befolyas, ami nem lenne baj, ha ez nem allando reggea zenevel jarna, ami tudvalevoleg nem a szivem csucske... 

Szoval ma reggel ertunk ide, de majd errol egy kicsit kesobb, elobb idorendben elmeselem mit csinaltunk eddig, ami foleg a kolombusz elotti idok maradvanyainak felterkepezesevel telt (amibol itt nincs sok, ez nem Mexiko vagy Peru). A Sarchiban tett latogatasunk masnapjan elhagytuk Alajuelat, es nekiindultunk CR fovarosanak, San Josenak, hogy megnezzunk ket muzeumot, meghozza a hatizsakokkal egyutt, mert onnan keszultunk tovabb indulni egyenesen. Alajuela kb. 30 percre van San Josetol, de ebbol 15 perc mar San Jose kulvarosaiban telik. Itt van egy kozponti volgy, kb. tenyleg az orszag kozepen 5 nagyobb varossal, ahol a ticok nagy resze lakik. En egy kicsit tartottam San Josetol Managua utan, de meglepoen rendezett varosnak bizonyult, legalabbis abban a reszeben, ahol jartunk.

A lathatatlan vulkanok nyomaban

Costa Ricaban tobb hires es szep vulkan van, amibol mi kettot valasztottunk ki, es egyiket sem sikerult megneznunk pedig mindkettonel ott voltunk. Ennek pedig az idojaras szeszelye az oka: mindketto kodfelhobe meltoztatott burkolozni, szoval az utobbi par nap kicsit deprimalo volt, de azert jol vagyunk es a kedvunk is toretlen. Szoval utoljara Santa Elenabol irtam, ahol mindenfele termeszetkozeli elmenyunk volt. Innen utnak indultunk az Arenal vulkanhoz: maga az ut is elmeny volt, mivel eloszor elbuszoztunk hegyek kozott, a szokasos razos, kanyargos utankon az Arenal toig, onnan pedig hajora szalltunk a csomagokkal, es atszeltuk a tavat. Innen egy pihentetoen sima uton mar csak fel ora volt La Fortuna, a falu, ahonnan a turakat szervezik a vulkanhoz.

Az elobb egy kicsit loditottam, mert az egyik vulkanbol, az Arenalbol lattunk azert valamit, mivel a to partjan van, amin keresztul eljutottunk oda. Mar akkor is felhok boritottak a tetejet, de gondoltuk sebaj, majd elfujja oket a szel.

A termeszet lagy olen

Az utobbi ket napot a termeszet lagy olen toltottuk, nagyszeruen! Santa Elena kornyeken rengeteg felhoerdo van (mar, ha van ilyen magyar szo, mert a Google csak nehany talalatot adott ra), ahol mindenfele tevekenyseget lehet uzni. Ebbol mi tegnapelott a fuggohid setalast es a lombkorona turat valasztottuk, es nagyon jol dontottunk. A hotelben reggeliztunk, es maris jott ertunk a transzfer, ami elvitt minket a fuggohidakhoz. Ezek a felhoerdo nem nemzeti park reszen vannak, van amelyik rovidebb, a leghosszabb viszont 150 meter hosszu volt. Ezeken es az oket osszekoto turautvonalakon setalva az ember lathatja az aljnovenyzetet es a lombkoronat is. Lattunk sok viragot, indakat, fakat teljesen benove mohaval, rengeteg olyan novenyt, amit otthon cserepbe feltve nevelgetunk a szobaban. Na, de itt ezek tobb meteresre, sot egeszen magas fa mereture is megnonek am! Ha tudnam a nevuket leirnam, de sajnos nem vagyok egy nagy kertesz...

Rengeteg buszozassal egy masik vilagba

Ma a rovid nicaraguai tartozkodasunk utan megerkeztunk Costa Ricaba, ami egy kicsit masik vilag. Rendezettebb, a buszok peldaul nem veletlenszeruen, hanem menetrend szerint jarnak, az emberek beszelnek angolul is, es a tobbi. Az utobbi harom napunk nagyon sok buszozassal es egyeb kozlekedesi eszkoz hasznalataval telt. Eloszor is Granadabol elbuszoztunk eloszor Rivas-ig, egy igazi csirkebusszal. Ezek regi amcsi iskolabuszok, amiket mar alapban leamortizalva kaptak a nicak, es hat szerintem min. 3 evtizede hasznaljak mar oket a legkevesbe sem jo korulmenyek kozott. Csirkebusznak pedig azert hivjak oket, mert altalaban a helyiek mindenfele termenyeket es allatokat is szallitanak rajta. Szoval egy ilyen helyi jarmuvel jarmuvel jutottunk el Rivasig, ahol is megszavaztunk egy kis kenyelmet magunknak, meg persze hogy rovidebb is legyen az ut, es fogtunk egy taxit San Juan del Surig, a Csendes Ocean partjara.

Rovid hotelkereses utan egy ir-nica vegyestulajdonban levo hotelbe kotottunk ki, mint kiderult, a tulaj no 5 eve jott Nicaba, es beleszeretett mind az orszagba, mind a mostani ferjebe es jol ott ragadt. A lecuccolas utan kaptunk egy isteni kavet az ir nocitol, ami nagy szo itt, mert hiaba itt termelik a vilag legjobb kaveit, valahogy itt csak nescafebol lehet kavet inni, de abbol is a helyi porkavebol, nem am az igazi Nescafebol.

Vissza Közép-Amerikába

Néhányat kell már csak aludni és indulunk a következő utunkra, ezúttal megint Közép-Amerikában keressük a kalandokat. Nicaraguát, Costa Ricát és Panamát próbáljuk felfedezni.

A térkép mutatja az tervet, remélem minél több minden belefér az időnkbe. A kékkel jelzett helyekre mindenképpen el szeretnénk jutni, a sárgákat pedig majd meglátjuk.

Managuába érkezünk, de ott nem töltünk sok időt. Nicaraguában Leon, Granada, Masaya és Catalina városokat nézzünk meg, meglátogatjuk a Masaya vulkán kráterét, az Ometepe szigetet, végül San Juan del Sur-ben, a Csendes-óceán partján pihenünk egy kicsit, mielőtt tovább indulunk Costa Ricába.