Az utolsó két nap és néhány praktikus tanács

Az ékezetekből is látszik, hogy ezt már itthonról irom, sajnos hamar elrepült az idő! Utolsó előtti napunk fele utazással telt, Ammanból Damaszkuszba. Reggel összekészülődtünk és hamarosan jött értünk "privát idegenvezetőnk", aki szerzett nekünk jó áron autót. Szerintem be akart vágódni Kasiánál, mivel egy hatalmas, nagyon kényelmes autót szerzett nekünk, öltönyös sofőrrel, normális áron. Volt is rendesen búcsúzkodás, már akkor látszott, hogy ennek a románcnak lesz még folytatása :-)

A határátlépés ezúttal zökkenőmentes volt, mivel sofőrünk nem csempészett semmit, igy nagyon hamar Damaszkuszba értünk. Most nem volt foglalásunk, igy elkezdtünk hotelt keresni, ami nem volt egyszerű, mert az első pár szállás jóval a költségvetésünk feletti áron működött. Végül is találtunk egy egész elfogadható szobát, ami miután kértünk lepedőt, törölközőt és WC papirt, ami úgy látszik nem volt alapfelszerelés, egész lakhatóvá vált. Kasia közben felhivta az unokatesóját, aki mire mindennel végeztünk meg is érkezett. Elmentünk kajálni a sarki kebaboshoz, utána a délután további részét az ajándékvásárlásnak szenteltük. Vettünk mindenféle fűszereket, hátha otthon kedvünk lesz főzőcskézni és rengeteg édességet ajándékba. Jól el is ment az idő, úgyhogy este elbúcsúztunk Kasiától, akit a jordán fickó kétszer is hivott a délután folyamán, csak hogy megbizonyosodjon, hogy biztonságban lejutottunk Damaszkuszba ;-)

A másnapot már kettesben töltöttük, Damaszkusz másodszori felfedezésével. Egy utolsó méregerős kávé után megnéztünk a citadellát, vagyis csak egy kis részét, mivel pont felújitás alatt van. Mivel a kapu nyitva volt, bementünk, ahol elsőre elutasitó választ kaptunk érdeklődésünkre, de addig pislogtunk kétségbeesetten az őrre, kihasználva női vonzerőnket, amig vegigkisért a már elkészült részeken. Cserébe mi sem voltunk hálátlanok, kapott egy kis baksist természetesen! Ezután bevetettük magunkat a zegzugos óvárosi utcák közé és egy ideig csak céltalanul barangoltunk. Egy idő után előtört belőlem az idegenvezető, igy végigjárkáltunk jó pár tipikus damaszkuszi udvarházat. Ezek általában palota jellegű épületek, kivülről jelentéktelen homlokzattal, belül viszont nagy fás-virágos, gyönyörűen diszitett udvarral, szobákban antik bútorokkal, faberakásos falakkal, és az összes mennyezeten csodálatos freskókkal. Az egyik ilyen házban, amit egyébként beit-nek hivnak arrafelé, találkoztunk az épitésszel, aki a házak felújitási munkálatainak vezetője. Mivel kiválóan beszélt angolul, kihasználtuk a lehetőséget és jól elbeszélgettünk vele.

Utolsóként a Beit Jabri-hoz mentünk, mivel a Lonely Planet szerint itt egy kávézó is található a régi udvarházban, mi meg szivesen ittunk volna már egy teát. Nagy meglepetésünkre a Jabriban nem kávézó, hanem étterem volt, mégpedig az, amelyikben az első este vacsoráztunk! Én már lassan éhes is voltam, igy kaptunk az alkalmon és meg is ebédeltünk. Ennél már csak az volt nagyobb meglepetés, hogy az ebéd felénél besétált az épitész, mivel itt is volt felügyelni való munkálat, igy lehetőségünk volt tovább faggatni szerintem nagyon érdekes munkájáról.

Újult erővel és teli hassal újból nekiindultunk csavarogni egy kicsit. Elmentünk sétálni a városfal mentén, ahol is az utca egyik oldalán az emlitett falban, a másikon pedig a Barada folyó partján épült házacskákban lehet gyönyörködni. Mondjuk kis túlzás folyónak nevezni a Baradát, mivel talán ha másfél méter széles, viszont vicces, mert időnként eltűnik az ember szeme elől, látszólag egy ház talapzata alatt, aztán pár méterrel arébb ismét előtűnik. Délután visszatértünk még a bazárba, mivel rájöttünk, hogy maradt egy kevés helyi pénzünk, amivel itthon nem túl sokat lehetett volna kezdeni, igy vettünk még néhány ajándékot. Ezt haza is vittük a szállásra, de majdnem rögtön vissza is indultunk az óvárosba, hogy megnézzük a Norafa kávéházban az öreg mesélőt.

Sziriában nagy divatja volt régen a meselőknek, de gondolom a modern élet miatt, már csak ez az öreg bácsika maradt meg hirmondónak. Nagyon élveztük a mesélését, bár nyilván egy szót sem értettünk belőle :-) De azt azért levettük, hogy sokat viccelt a közönséggel, néha rájuk is mordult, ha úgy érezte nem figyelnek eléggé és volt olyan, hogy bevonta őket a mesébe - feltett egy kérdést, amire a helyiek lelkesen kórusban válaszolgattak. Jól meg is éheztünk, igy elmentünk egy utolsót vacsorázni, majd hazamentünk. Próbáltunk aludni egy kicsit, de ez nem ment könnyen mivel kint süvitett a szél, ráadásnak meg állandóan ordibáltak valamit egy hangosbemondóba. Hajnali két óra előtt a recepciós vidám telefonja ébresztett minket, hogy hellohowareyou, itt a taxitok a reptérre. Mint kiderült, nem is igazi taxis volt, szerintem a recepciós egyik rokona keresett egy kis plusz pénzt :-) Viszont olyan komolyan vette a szolgáltatást, hogy mindkettőnknek egy szál virággal is kedveskedett. Plusz még Forma 1-es pilotatechnikáját is bemutatta nekünk, igy kb. 20 perc alatt kint voltunk a reptéren, aminek először nem örültünk, mivel még sok idő volt a gépig, de a hatékony szir ügyintézésnek és a hosszú soroknak köszönhetően éppen akkor értünk a kapuhoz, amikor a beszállás megkezdődött! Szomorúan elbúcsúztunk Sziriától és irány Budapest.

Végezetül néhány információ a hotelekről, egyebekről:

Általánosságban az a legfontosabb, hogy a legutolsó Lonely Planetekben szereplő árakhoz képest alaposan felmentek a szállásköltségek, főleg Jordániában. Ha jól tudom, az új jordán LP mostanában jelenik meg, ebben már remélhetőleg valósághűbb adatok szerepelnek. Sziria sokkal olcsóbb minden szempontból, mint Jordánia. Taxizni még mindig érdemes, főleg, ha "körutat" tervez az ember, megállva egy-egy helyen. Következzen néhány konkrét tipp - az árak 3 ágyas saját fürdőszobás szállásokra vonatkoznak.

Sziria

Damaszkusz: Itt két helyen szálltunk meg, mivel többször is visszatértünk a városba.  Először a Future Tower 2 Hotelben, ami jellegtelen, de korrekt, tiszta, 10 perc sétára az óvárostól. 2,500 SYP/éj, reggelivel, amit a szobába hoznak, mivel nincs éttermük. A másik szállásunk Hotel Alhambra volt, távolsága az óvárostól hasonló, de a szinvonal jóval szerényebb, de a "még megfelel" kategóriába sorolnám. Az ár ennek megfelelően jóval alacsonyabb, itt már két ágyas szobába laktunk, 1,200 SYP/éj, reggeli nincs. Damaszkuszban mindenképpen érdemes elmenni a Beit Jabri-ban található étterembe. Ez az egyik jellegzetes damaszkuszi udvarházban található, a kaják nagyon finomak, ennek ellenére nem drága. Sok a turista, de a helyiek is kb. ugyanannyian vannak.

Hama: Hotel Cairo, 1,500/éj, szép, hatalmas, háromágyas szoba reggelivel. Többféle szobájuk volt, mi a drágábbikat választottuk. A hotelt azért is ajánlanám, mert mindenféle környékbeli túrakat is meg tudnak szervezni, reális áron.

Aleppo: Hotel Al-Gawaher, 1,500/éj, a háromágyas szoba, arra már nem emlékszem, volt-e benne reggeli. A szobánk meglehetősen kicsit volt, nehezen fértünk el a csomagokkal. Viszont az emeleten volt egy nagy előtér, ahová ki lehetett ülni beszélgetni, akár a tulajjal is, aki nagyon kedves és segitőkész kuwaiti srác.

Palmyra: Hotel Citadel, 1,500/éj, reggelivel. A szoba közepes méretű, mini fördőszobával, viszont mivel a felső szinten laktunk, az ablakunkból kilátás nyilt a citadellára és részben Palmyra romvárosára. Palmyrában ajánlom a Traditional Palmyra éttermet, az étel hibátlan, a személyzet nagyon jó fej.

Amman: Itt is két különböző alkalommal szálltunk meg. Először mivel nem volt hely, ahová akartunk menni, a Hotel Sydney-ben laktunk, 25 JD/éj, reggelivel. A hely elég stilustalan, ronda, de tiszta és a szoba végre ismét hatalmas volt. A második alkalommal a LP-ben sztárolt Palace Hotel-be mentünk, 32 JD/éj. Sajnos az apró szoba nem egy szinten van a nagyszerű előtérrel és a klassz szolgáltalásokkal (internet, mosoda, túrák, reggeli). Azt is el tudom képzelni, hogy itt többfajta szoba is van, csak nekünk nem jutott túl  jó, mert láttam egy-két jólszituált középkorú vendéget is.

Aqaba: Itt két szállodába is laktunk, mivel az első nem jött be. A Hospitality Hotel tágas szobája ránézésre jó, terasszal, a fürdőszobára sem volt panaszunk. Ami elvette a kedvünket, az az volt, hogy az ágynemű tisztasága elég kétséges volt. Szerencsére velünk volt a lepedőből készitett "hálózsák" igy egy éjszakát kibirtunk. Az ár 30 JD/éj. A következő szállásunk a Hotel Shweiki volt, ami az egyik legjobb szállásunk volt az egész út alatt. Hatalmas szoba, szintén nagy kádas fürdőszobával, tiszta, erkélyes, szép kilátással, reggelivel, 35 JD/éjért! A személyzet kedvességét pedig külön is kiemelném. Aqabába ajánlanám a Syrian Palace éttermet, ami az egyik legolcsóbb és legjobb!

Petra: Itt az embernek két választása van - vagy Petra bejáratához közel lakik, vagy távolabb Wadi Musaban, viszont akkor taxizni kell Petra bejáratáig. Mi az első lehetőséget választottuk, igy viszont a költségvetésünket figyelembe véve egy hotel maradt: a Hotel Sunset. Itt mivel nem volt szabad 3 ágyas, kivettünk egy kétágyas és egy egyágyas szobát, 20, illetve 15 JD/éj, reggelivel. A szobák egyszerűek, kicsik, de tiszták voltak, a fördőszoba is miniatűr volt.

Madaba: A madabai hotelek nagyrésze kis családi szálloda, vagy inkább panzió, nagyon kedves személyzettel! A tulajdonosok általában ortodox keresztények. A Black Iris hotel, ahol laktunk, 35 JD/éj volt reggelivel, és a legjobb szállásunknak bizonyult. Nagy, kényelmes és szép szoba, tiszta egész nagy fürdőszoba, és a hotel is nagyon hangulatos, a család, aki üzemelteti pedig nagyon kedves és segitőkész. Aki egy kicsit többet tud költeni, ajánlanám a Mariam Hotelt, mi oda akartunk menni,k csak a 45 JD/éj nekünk sok volt. Amiért mégis megemlitem, amellett persze, hogy nagyon szép helzy, az az, hogy a tulajdonosnő annak ellenére, hogy látta, hogy tőlünk ő pénzt nem lát, lefoglalta nekünk a Black Irist, gyorsan elmondta, mit nézzünk meg a városba, még térképet is rajzolt, hogy hol együnk, kávézzunk és bankautomatázzunk!