Akkor a folytatás, időrendben, mint mindig ;) Cameron highlandsben a második napon egy jó hosszú túrával egybekötött rafflesia virág nézeéssel töltöttem. Reggel 9 körül indultunk, egy kevésbé jó fej csapattal, 7-en, hogy megnézzük ezt a nagyon érdekes virágot. Először elmentünk dzsippel egy másik államba, 700 méterrel lejjebb, mármint a tengerszinthez képest. Mikor kiszálltunk az autóból, rögtön éreztük is, hogy legalább 10 fokkal melegebb van, mint a hegyekben és a páratartalom is visszállt a szokásos 90%-ra. Na, hát ilyen körülmények között meneteltünk befelé a dzsungelbe, emelkedőnek felfelé, természetesen. A vezetőnk meg egy igazi speedy gonzalez volt, olyan gyorsan szedte a lábát, mintha tigris elől szaladna!
Mondanom sem kell 10 perc után ömlött rólunk a víz, persze a guide meg úgy nézett ki még a másfél óra végén is, mintha csak a sarki boltba ment volna le durianért. Félúton csatlakozott hozzánk egy orang asli törzsből való öreg, mivel ők rendszeresen járják az erdőt és ők szoktak szólni a túraszervezőknek, amikor van új virág. Szerintem előző este nagy ünneplés lehetett náluk, mert még mindig olyan pia szaga volt, de persze meg így másnaposan és öregen is 3X gyorsabb volt akármelyikünknél.
Az erőltetett menet után végre megérkeztünk a virághoz. Kicsit csalódottak voltunk, mert nem volt egy nagy példány, ezek néha 1.2 méteres átmérőjűek is lehetnek, de ez talán, ha a fele volt. És még büdös sem volt különösebben, pedig ez a másik jellemzőjük. Volt még ott néhány, ami majd pár hét múlva nyílik, ezek még úgy néztek ki, mintha jó nagy sötétvörös káposzták lennének. Visszafelé szerencsére a lejtmenetnek köszönhetően már könnyebb volt, csak arra kellett vigyázni, hogy a csúszós sárban seggre ne essünk.
Természetesen farkas éhes voltam, úgyhogy elmentem kipróbálni a helyi speciális kaját, amit steamboatnak hívnak. Kihoznak egy nagy fazék forrásban lévő választás szerint fűszerezett levest, ami alatt ég a gázláng, meg egy csomó nyers halat, egyéb tengeri herkentyűt, zöldségeket és tésztát. Ezeket bele kell dobálni a levesbe és pár perc múlva, miután megfőttek kihalászni és megenni, persze a levessel együtt. Ezt az ember addig ismételgeti, amíg jól nem lakik, illetve el nem fogy az alapanyag. Nagyon finom és egyben nagyon szórakoztató maga az evési mód is.
Utána pihentem egy kicsit a hotel teraszán, várva, hogy fél 6 legyen és menjek a buszhoz, ami elhozott ide, Ipohba. Amint elindultunk, elkezdett esni, és majdnem egész úton esett a sofőr meg úgy gondolta, hogy legjobb lesz, ha mélyhűtött állapotban érkezünk meg, mert ezerrel nyomatta a légkondit. Itt gyorsan eltaxiztam a hotelhez, ahol leszerveztem a programot a következő két napra, aztán elmentem boltba vízért. Véletlenül egy sarokkal tovább mentem, így útbaigazítást kértem, nagyon valószínű, hogy egy kurvától. Először fel sem tűnt, hogy az lenne, ez egy rendes környék, de aztán lattam, hogy kb. 3 másik nő nagyon furcsán álldogál a járda szélén. Persze megesküdni nem mernék rá, hogy azok voltak :)
Egyébként ez az eddigi legjobb és legolcsóbb szállás. Nem hatalmas a szoba, de nagyon designos és high tech az egész. Legjobb benne a zuhany, ami végre nem olyan átfolyós melegítő, amiből éppen csak csordogál a víz, így tudtam rendesen hajat mosni.
Ma reggel jött értem egy kocsi fél 10-re, hogy elvigyen az egyik barlang templomhoz és a Kelly kastélyhoz. A templomnál kezdtünk, ami egy buddhista templom volt, de nem ám az a letisztult változat, amit pl. Nepálban lattunk sokat, hanem tele volt volt mindenféle színes istenség szoborral, amik állítólag buddhista istenek. Én nem tudtam, hogy náluk is van vagy ezer különböző, lehet, hogy csak a kínai buddhistáknál :) A vezetőm elmondta, hogy ezeket a barlangtemplomokat azért építették, mert az ide importált kínai munkások nagyon szegények voltak, nem volt pénzük templomot építeni. Hát most már biztosan van, mert a templom rengeteg szobrát gondolom valakinek ki kellett fizetnie!
A templom után jött a Kelly kastély. Ezt egy elég szerencsétlen sorsú, de nagyon gazdag skót pasi építette. Igazából sosem lett kész, mert meghalt közben, de marha jól néz ki így is. Össze-vissza mászkáltam benne egy jó órát, mivel hatalmas, összesen 6 emeletes, annak idején még lift is volt benne!
A kastély után kirakattam magam Ipoh óvárosába és keresztül-kasul bejártam. Mondjuk nem volt nehéz, mert nem túl nagy. Valójában nem is annyira szép, mert sok új ház is van bemne, de nagyon kis bájos részletekre lehet bukkanni. Meg nagyon sok európai szemmel különleges üzletecske van, nem beszélve az éttermek és kajás standok kínálatáról. Egy csomó dolgot láttam, amiről fogalmam sem volt, hogy mik, de az biztos, hogy megeszik. Mivel jól elfáradtam és megéheztem, betértem egy kifőzdébe enni. Itt volt egy csomó féle kaja, amiből lehetett válogatni, kértem is 3-4 fajta kaját, bár nem igazán tudnám megmondani, mit is ettem pontosan. Azt tudom, hogy volt csirke, hal rizs, meg valami zöldségkeverék, jó fűszeres volt, és nagyon finom. Ráadásul úgy jól laktam, hogy most este 8 is elmúlt és még nem vagyok éhes! Ez itt az én nagy problémám, mármint, hogy a meleg miatt nem tudok annyit enni, mint szeretnék :)
A képek is frissültek, lehet nézegetni az első posztban lévő linken.
Ja, ma délután, alig, hogy visszatértem a szállodába, megont leszakadt az ég, csak nemrég állt el az eső. Hát igen, így megy ez a trópusokon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése