Az utobbi napokban csendes kis helyen is voltunk, igy elfelejtettem milyen is az igazi India... aztan persze jol megkaptam, megint :-) De most mar fenyesseges jo kedvunk van, mert meghoztuk a nagy dontest, ami nekem Agra ota a fejemben van, vagyis nagyjabol amiota masodszor is India foldjere leptem. Ez pedig a kovetkezo - leroviditjuk a korutunkat, meg is vettuk a repulojegyunket... na nem haza, hanem Goara! Az utolso par napot remelhetoleg edeni korulmenyek kozott a tengerparton toltjuk, igy nem ugy esek haza, mint egy mosogatorongy, fizikailag es pszichesen is faradtan :-) Szerencsere Kasia-t sem volt nehez meggyozni, csak azert kellett tobb ido, hogy lassuk mi fer bele, es ugy intezzuk a repjegyet.
Na, de akkor vissza a tortenesekhez. Utoljara Orchhabol irtam, ami egy kellemes kis varoska, csak ejjel sok a mindenfele bogar, de azert ott jol ereztuk magunkat. Maradtunk meg ott egy napot, amikor is rengeteg sok utazassal eljutottunk a kb. 170 km-re talalhato Khajuraho nevu helyre. Az ut osszesen oda vissza het oraba telt, kocsival, de megerte. Ez a hely arrol nevezetes, hogy van egy rakas templom, amin mindenfele erotikus szobrok vannak, de tetotol a padloig. Mondjuk a Lonely Planet meg a tobbi hirforras alapjan joval durvabb erotikara szamitottam. A legtobb szobor kisse lenge oltozetu tancosnoket abrazolt, de hat ugye ez mai szemmel nem egy nagy dolog, eleg csak bekapcsolni a TV-t maris sokkal durvabbakat lat az ember. Azert volt nehany ami eleg akrobatikus szexualis pozokat mutatott be, meg volt egy, ahol is a LP szavaival elve, egy uriember eppen bemutatta, hogy a lo az ferfiember legjobb baratja :-). Mondjuk ez eppen eleg kicsike szobor volt, en siman el is mentem mellette, de Kasia szemfules volt :-) Szoval jol korbe jartuk a templomokat, es meg elmentunk a jain tempolomhoz is, mert olyat meg nem lattunk. Oszinten megmondva, en nem nagyon latom a kulonbseget, de gondolom ezt hallva egy muveszettortenesz a falba veri a fejet... Viszont ok nagyon erdekesek, a jainok azok, akik abszolut nem olnek allatot, soprik az utat maguk elott, nehogy ralepjenek a bogarakra, es altalaban a szajuk elott is van egy maszk, nehogy veletlenul belelegezzenek egy repulo mikroszkopikus allatkat. Szoval komolyan veszik a dolgot.
Masnap reggel bucsut intettunk Orchhanak, beautoriksaztunk a kozeli nagyvarosba, ahol is vonatra szalltunk. Ezuttal rendes ulesekkel ellatott osztalyra vettunk jegyet, ami itt igen ritka, mert a legtobb vonat tobb szaz kilometeres utakon megy, igy agyakkal felszerelt kupek vannak. Ez meg pont olyan volt, mint egy IC, a kulonbseg az, hogy meg ebedet is adtak, es egesz finomat! Kora delutan meg is erkeztunk uticelunkhoz, Bhopal-ba. Hat ha tudtuk volna, hogy ez a hely ilyen, egesz biztosan nem megyunk oda! Semmi latnivalo, gondoltuk megnezzuk a regi varosreszt, erre kiderult, hogy az eppen az, ahol vagyunk es rettenetesen csuf. Elriksaztunk az uj reszbe, hogy akkor nezzuk meg milyen egy modern indiai varosresz, mondanom sem kell ugye, hogy az sem nyugozott le... Egyebkent az igaz, hogy nem is a varos, hanem a korulotte levo erdekessegek miatt mentunk oda, csak mivel keson erkeztunk, mar aznap nem tudtunk elmenni megnezni amit akartunk.
Vegul is a nap hatralevo reszet azzal toltottuk, hogy utana jartunk, hogy tudunk kijutni onnan! Elmentunk a buszallomasra is, ahol nagy tomeg volt, de nem talaltunk egyetlen embert sem, aki angolul tudott volna, bar mindenki azt mondta, hogy nincs is buszjarat Kotaba, ahova akartunk menni, de hat nem vagyok biztos, hogy eppen arra mondtak, hogy no, amit akartunk. Ezutan elmentunk vonatjegyert, de kiderult, hogy azon kivul, hogy a vonat az ejszaka kozepen erkezett volna meg a kovetkezo uticelunkhoz, csak sleeper classon volt hely, amit en csak cockroach class-nak hivok. Utaztunk mar ezen egyszer, talan emlekeztek, amikor nem tudtunk helyjegyet foglalni, de a vonat manager :-) megkonyorult rajtunk. De az csak masfel ora volt, ez az ut meg 6 lett volna! Ekkor Kasia-nak korszakalkoto otlete tamadt, keresett a vasutallomason egy taxist es megbeszelte vele az egesz masnapi utat, ami igy mondjuk eleg sokba kerult, de kb. ez a 340 km ut, meg az hogy hazafele is ki kellett fizetnunk ugyanennyi km a sofornek, ez kerult fejenkent annyiba, amennyit otthon egy repter-lakas utert fizetek!
Miutan lett soforunk, rogton megnyugodtam, mert elotte mar megint az indiaban szokasos, de szamomra otthon eleg ismeretlen ketsegbeeses gyotort. Amint megnyugodtam viszont eszembe jutott, hogy ehes vagyok. El is mentunk enni, es valami extra finom, de extra csipos dolgot ettem, csirket, spenotos, mentas szoszban. Egyebkent Bhopal India legmuszlimabb varosa, es ez latszik is. Itt lattam eloszor talpig csadorban noket, az ettermekben van kulon ferfi meg csaladi/noi szakasz, es tolakodobb pillantasokat is kaptunk az utcan. Azt mar megszoktuk, hogy itt mindenki bamulrank, mint aki meg nem latott feher embert, meg le is fenykepeznek minket sokszor, de azert erezheto volt, hogy ez nem csak szimpla kivancsisag.
Masnap reggel pontban 9-re ott volt ertunk a taxisunk, es elindultunk Sanchiba, sztupanezobe (buddhista templom). Ez a hely azert erdekes, mert Indiaban inkabb hinduk es muszlimok vannak, buddhistak nem sokan. Nem is mai darabok ezek, tobb mint ezer evesek. Akkor volt egy Ashoka nevu uralkodo, aki valamiert beleszeretett a buddhizmusban, es el is terjesztette Indiaban, de aztan utana helyreallt a vilag rendje, es megint a hinduizmus vette at a fo szerepet. De ezek a sztupak szerencsere megmaradtak, mert nagyon erdekesek voltak. Kevesbe diszesek, mint amiket Nepalban lattunk, viszont nagyon szep faragott ko kapuk vannak a negy egtaj fele nezo oldalukon.Miutan kigyonyorkodtuk magunkat a sztupakban, elindultuk Kotaba, hogy onnan a kb. fel orara levo Bundiba jussunk. Kb. 1 kor indultunk, es ejjel 11-e ertunk ide! Nagyon kalandos utunk volt megint... Egy ideig jol ment minden, de szerintem a sofor eltevedt egy ido utan, es letert egy mellekutra, hogy (gondolom en) visszajussunk a masik foutra. De ugy elkeveredtunk, hogy fel 5 es fel 8 kozott, mindenfele fold es kavicsutakon kavarogtunk, kb. 20-30 km/oraval! Volt olyan is, hogy egyszer csak elfogyott az ut elottunk - vagyis igazabol nem fogyott el, a sinek tuloldalan folytatodott, csak eppen pillanatnyilag a sinek es az ut kozott volt vagy 30 centi magassagkulonbseg! Persze nagyon dolgozott rajta vagy 20 ember, de mi nem akartuk megvarni azt a 4-5 napot amit vegeznek :-) Igy a soforunk szerzett egy vezetot, aki egy ingyen fuvarert hazaig megmutatta a keruloutat. Egyelten jo dolog volt ebben az eltevedesben, hogy lathattunk nehany igazi indiai falut, nagyon erdekes volt!
Nemsokara vegre beertunk egy varosba, ahol viszont a soforunk, aki addigra mar sik ideg volt, minden keresztezodesben erdeklodott, hogy merre visz Kotaba az ut. Az egyik ilyen keresztezodesnel meignt csak talatunk egy fiatalembert, aki eppen lekeste a buszt, es a fuvarert cserbe elkalauzolt minket Kotaig, sot egeszen Bundiig, mert itt szallt fel a buszara Jaipurba. Szerencsere o beszelt angolul, kiderult, hogy a szulovarosaban volt, most meg igyekszik vissza a csaladjahoz. Segitett telefonon szallast foglalni Bundiban, mert akkor mar latszott, hogy nem nagyon erunk oda 10 elott, es errefele akkor mar nem nagyon van nyitva semmi. Mint irtam, vegul is 11-re halalosan faradtan a hosszu auto uttol, meg a sok zotyogestol, vegre megerkeztunk a guesthouse-hoz. Itt tamadt egy kis nezetelteres a soforrel, aki mutogatta, hogy tobb kilometert mentunk, mint amennyi az eredeti, mi meg mondtuk, hogy oke, az extra Bundi-Kota tavolsagot termeszetesen kifizetjuk, de arrol nem tehetunk hogy eltevedt! Mondjuk a szokasos, beprobalkozott, de most mar ugy latszik, halal faradtan is alljuk a sarat!
A guesthouse-unk nagyon erdekes, egy tobbszazeves udvarhaz, benne lakik a csalad, es kiadnak nehany szobat. A tetorol meg lehet latni azt a varat es erodot, ami miatt ide jottunk - es eloszor Indiaban lattunk olyat, hogy egy latnivalo ejszaka ki van vilagitva! Meg a Taj Mahal sem volt! A guesthouse tulaja rem kedves volt, csinalt nekunk szendvicseket, mert egesz nap nem ettunk, a felesege is kijott es szoval tartottak, amig ettunk.
Ma nyugisra vettuk a napot, jo keson keltunk, kimostam a hajambol is a tegnapi ut porat (szo szerint, meg a nagy hatizsakunk is csupa por lett, pedig bent volt a csomagtartoban!), megreggeliztunk, aztan elmentunk a varba. De addigra olyan forrosag lett, hogy ugy dontottunk elobb inkabb a szuk kis arnyekos utcakat nezzuk meg. Itt a legtobb epulet nagyon furcsa vilagos kekre van festve, amit Brahmin keknek hivnak. A brahminok a legfelsobb kaszt, a papok, es ugy tunik ez az o szinuk.
A hazak formaja egy kicsit olyan, mint gorogorszagban, vastag falak, zegzugos belso terek. Rengeteg kepet csinaltam, foleg miutan a kisvaros osszes gyereket le kellett fenykepezni (es itt nem penzert, mint nehany helyen, csak kivancsiak voltak a fenykepukre - megneztek a kepernyon, es hatalmasakat vihogtak hozza). Mivel mar jol elfaradtunk a melegtol, megebedeltunk, es ujult erovel elmentunk a varba. Hat, nagyon szep volt, eloszor is marha nagy, tele van kis tornyokkal, es felfele kuszik a domboldalon! Belul pedig gyonyoru foleg turkiz es sotetebb kek arnyalatu fresko van, es nehany helyen nagyon szep allapotban megmaradtak. Csodalatos lehetett akkoriban, amikor meg itt lakott a maharadzsa, tukrokkel, faklyakkal, szokokutakkal es draperiakkal!
A var utan meg felmentunk a felette levo erodben, ami mar sokkal elhanyagoltabb allapotban van, sok majommal es bokorral az epuletek kozott. Itt is bejartuk a helyet, aztan megneztunk egy emelyitoen szep naplementet, alattunk az egyre szebb kek varossal, egyik oldalon a varral, a masikon meg hegyekkel... jaj, ilyen pillanatokban el tudom felejteni milyen is India masik arca!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése