Tegnap este ota gondolkodom, hogy is kezdjem ezt a bejegyzest, vegul ugy dontottem, eloszor leirom a jo dolgokat, aztan majd meglatom...
Szoval utolso napunk tegnapelott Kathmanduban nagyon kellemesen telt. Miutan annyira tetszett nekunk Bhaktapur, visszamentunk masnap es ossze-vissza jartunk-keltunk az utcacskakon es foleg eletkepeket fenykepeztunk. Errol a varosrol sikerult vagy 150 kepet csinalnom, szoval erdekes kis hely volt. Aztan visszamentunk Kathmanduba, vacsoraztunk egy utolsot, mivel mindketten valamiert hust akartunk enni, kivetelesen nem szoszban, igy bevagtunk egy hatalmas steaket! Utana meg kiirattuk az eddigi kepeket CD-re, ittunk egy bucsu sort (Nepal Ice, nagyon finom) az elso helyen, ahova a megerkezes napjan ultunk be (nosztalgia, nosztalgia), aztan meg mar csak a bepakolas orome maradt nekunk :)
Masnap reggel irany India, reggel 9.30-kor indult a repulonk. Amikor indulas elott ket honappal megvettuk a jegyeket, mar nem volt hely az economy osztalyon, business classos jegyunk volt, amihez mindenfele foldi jo jart, pl. business lounge kaveval, sutivel, a gepen akkora ulesek, hogy csak na, meg a reggelit is kivalaszthattuk. De ami a legjobb volt, es ez mondjuk nem a business classhoz jart, hogy csodalatosan tiszta idoben szalltunk fel, es mivel tudtuk, hogy melyik oldalra kell ulni (koszonjuk Lonely Planet) plusz mindketten ablak melletti ulest kertunk, masfel oraig gyonyorkodhettunk a Himalaja vegelathatatlan hegylancaban!!!!! Huseges olvasoim biztosan emlekeznek, hogy mennyit panaszkodtunk, hogy milyen felhos volt az ido mindenhol, ahol lathattuk volna a hegyeket, de vegul igy lehetosegunk adodott, meghozza a legjobb helyrol, szinte egy magassagban voltak velunk a csucsok. Sajnos az Everestet csak messzirol lattuk, mert az keletre van egy kicsit Kathmandutol, mi meg ugye Delhi fele nyugatra repultunk.
Delhibe erve eltaxiztunk a New Delhi Railway station-re, es amint kitettuk a labunkat a taxibol, en ugy ereztem a pokolba kerultunk. Eloszor is rengeteg ember, de tenyleg rengeteg, ott ulnek, allnak, fekszenek az allomas elott, az epuletben mindenhol. Rengeteg professzionalis nepper van, egyszerre beszelnek, mindent akarnak toled, ezt vegyel, azt vegyel, ez itt van, az ott van, stb. Na, ebben a legkorben az egyik, aki meg olyan hivatalos embernek latszott el akarta velunk hitetni, hogy nem lehet kulfoldieknek jegyet venni az allomason (hulyen hangzik, igaz?), es be kell vallanom, addigra olyan lelkiallapotban voltam, hogy meg el is hittem volna, de szerencsere jott egy holland ficko, aki eligazitott minket egy pillanat alatt. Innen mar konnyebb volt kicsit, de nem sokkal. Felmentem a turistaknak fenttartott irodaban, de ott sajnos csak min. 4 oraval kesobbi vonatra tudott volna jegyet adni (hulye szabaly no. 1). Viszont leirta, hogy melyik penztarhoz menjunk, ahova el is rohantunk (persze mindezt csomagokkal) es egy jo tomott, de rovid sorban elorekuzdottuk magunkat. Itt aztan kiderult, hogy valami nyomtatvanyt is ki kell tolteni, nem eleg csak mondani, hogy ket jegyet kerek, ide meg oda, ilyen meg olyan osztalyra (hulye szabaly no. 2). Ja, es a kerelemre ra kellett irni a korunkat is (hulye szabaly no. 3) Na, mindegy, vegul is szerencsenk volt, volt hely a kovetkezo, fel ora mulva indulo agrai vonatra, AC 3 osztalyra.
Az viszont nem volt a jegyen, hogy melyik peronrol indul (persze a korunk az rajta volt!) es amikor megkerdeztem, eskuszom azt mondta, hogy "eleven three". Na, jo gondoltam, akkor a tizenegyes vagany korul megnezzuk. Szerencsere a vonat szamat odairjak a jegyre is meg van egy jelzo a peronoknal is, ugyhogy annak alapjan meg is talaltuk, na nem a tizenegyesen, hanem a 13-on! Leszaguldottunk a peronra, ahova mar jott is a vonat, de szerencsere volt vagy 15 percunk, hogy atverekedjuk magunkat a peronon is mindenhol allo, ulo, fekvo embereken, meg a hatalmas doboz es csomaghalmokon, a kocsinkhoz (szerencsere ezek jol meg vannak szamozva). A kocsiba belepve a kinti 40 fokrol, kb. 18-ba kerultunk, rendesen atizzadva a nagy melegben futkosastol, ugyhogy en rogton felvettem a pulcsimat, nehogy tetezzem az eddigi megfazasomat. Kicsit lenyugodva volt idonk korulnezni, hat vicces egy ilyen vonat. Az egyik oldalon 2*3 ules van, a masikon meg hosszaban 2, kozte egy folyoso. Ejszakara meg at lehet alakitani az egeszet 6+2 fekvohellye. Ezekbol volt kb. 10 egy kocsiban. Ezen az osztalyon mar a viszonylag jomodu, mondjuk kozeposztalybeli indiaiak utaznak. Volt aki ottonrol hozott kajat evett, rendesen megteritve, volt aki aludt. Percenkent jott vagy teas ember, vagy vizes ember, vagy kajas ember.
Mintegy 3 ora mulva megerkeztunk Agraba, a Taj Mahal varosaba. Ugyesen kicselezve a neppereket (percenkent tanulunk am uj trukkoket, es hogy hogy lehet kivedeni oket) rogton a pre-paid taxihoz mentunk es behozattuk magunkat Taj Ganj-ba, ami egy kodobasnyira van a Taj-tol, es tele hotelnek nevezett hostelekkel. Itt megneztunk vagy negyet, aztan vegul is az elsonel maradtunk. Az itteni szallasok nagy elonye, hogy mindegyiknek van tetoterasza, kilatassal a Taj Mahalra. Lepakoltunk es rogton fel is mentunk megnezni, hat gyonyoru, pedig mar szurkulet volt. Olyan szurrealis volt, abban a homalyos megvilagitasban! Ha mar ott voltunk, gyorsan meg is vacsoraztunk, mert alig ettunk a gepen valo reggeli ota. Mivel jo faradtak voltunk, mar nem is nagyon volt eronk, csak aludni.
Ma reggel, amint feloltoztem, elrohantam a tetore, megnezni a Taj-ot reggeli fenyben. Reggeli utan egeszen kozelrol is megvizitaltuk, hat nagyon szep tenyleg!!!! Tele volt helyi turistaval, akik nagyon jol mutattak a szines szarikban a feher marvany ellenpontozasakent. Rengetek kepet csinaltunk persze megint. Utana megneztuk az agrai erodot, ami szinten nagyon szep, ugyanolyan voros kobol van, mint Delhiben a Red Fort, de meg szebb, mert tele van zegzugos udvarokkal, tornyokkal, amelyek hol feherek, hogy vorosek. Ezutan meg megneztunk ket kisebb Taj-hoz hasonloan mauzoleumnak epult palotat (errefele az volt a szokas, egy idoben, hogy a jo gazdag emberek, siremlekkent palotat emeltek maguknak, vagy eppen a csaladjuknak). Mivel a Taj egy folyo partjan fekszik, atmentunk meg a masik oldalra, hogy onnan is megnezzuk hogy mutat. Hat, jol!
Mar nagyon ehesek voltunk, igy megebedeltunk (ideje volt mar 3 ora fele!), utana pedig kiriksaztunk az utolso mauzoleumhoz, ahol egy hires Akhbar nevu uralkodo nyugszik. Most pedig itt irok nektek.
Es most jojjenek a szubjektiv benyomasaim. Mielott idejottem, sok mindent elolvastam Indiarol, es altalaban a legtobb helyen azt irtak/mondtak, hogy Indiat vagy imadja az ember, vagy utalja. Sajnos, en eddigi benyomasaim alapjan a masodik csoportba tartozom, de pl. ma mar sokat javult a velemenyem. Nagyon rossz erzes ez magamnak is, eleg sok helyen voltam mar a vilagban, es meg soha nem ereztem ezt! Nem is tudom igazabol megmondani konkretan, hogy mi az ami nem jo, valoszinuleg sokminden egyutt. Tul sok az ember egy helyen, minden zsufolt, budos, koszos. Allatok (teve, majom es persze rengeteg tehen) mindenutt.
Nagyon meleg is van, de hat erre azert szamitottam. De a legrosszabb az, hogy egyszeruen nem lehet senkivel rendesen beszelni, mert mindenki akar valamit tolunk, persze leginkabb a penzunket. Hotelt, taxit, riksat, valami arut, vizet, barmit ajanlanak, es ez nagyon faraszto! Es persze mindenki egyszerre beszel, az ember a sajat gondolatait nem tudja tisztaba tenni, pedig tudjatok nem vagyok az a hatarozatlan tipus, akit mindenfelevel meg lehet zavarni. Neha eszembe jut, amikor Mexicoban a buszon, amikor a reggelizo szunetet tartotta a ket sofor, es meginvitaltak az asztalukhoz, meghivtak egy teara, megkinaltak a kajajukbol, es tok jot elbeszelgettunk, vagy amikor a Csendes Oceannal a pincer fiu, miutan kihozta a kajat odault, es dumcsizott velunk egy sort... hat ilyen itt nem nagyon lesz!
Egyebkent Kasia is hasonloan erez, bar optimistabb mint en. Lehet, hogy a vegen mar nem is emlekszem ezekre a kezdeti kiakadasokra, de ezt meg most nehez elkepzelni... Na, ez eleg szomorura sikeredett a vegen, remelem a legkozelebbi irasom mar jobb hangulatu lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése