Pokhara/Chitwan

Az utobbi ket nap is eleg kalandos volt, bar nem minden ugy alakult, ahogy terveztuk. Sajnos a Himalajabol meg mindig nem lattunk semmit, pedig nagyjabol ezert mentunk Pokharaba, mert ott van egy to, amelyikben szepen tukrozodnek a kornyezo csucsok - mar ha nincsenek felhok. Sajnos tegnapelott este es tegnap, amikor ott voltunk bar nagyon meleg volt, mindig volt ahhoz eleg felho, hogy ne lassuk a csucsokat.

Azert feltatlatuk am magunkat. Reggel bementunk Pokhara regi varosreszebe, ahol talaltunk nehany aranyos Newari hazat, de a legnagyobb elmeny teljesen varatlanul ert minket. Nem tudom emlitettem-e mar, de nem hindu nem mehet be hindu templomba, pedig ott zajlanak a legerdekesebb dolgok. Na, most Pokharaba belefutottunk egy templomba, amelyik olyan okomenikus fele, a hinduk es a buddhistak is hasznaljak.

Mellenk szegodott egy alkalmi idegenvezeto, es bar tudtuk, hogy a vegen ker majd penzt, nem bantunk mert mar az elejen mondta, hogy vegigvezet minket a szokasos menetrenden. Vettunk is egy kosarkaban mindenfele felajanlani valot a hindu isteneknek. Ne gondoljatok semmi komolyra, itt nem kecskeket aldoztak, mint Manakamanaba, hanem inkabb viragszirmokat, edesseget, faagacskakat. Szepen korbe is mentunk mindenhol, kaptunk gyonyoru szep piros tikat (ez az a pont a homlokon, festekbol). Elmondta az osszes szentelynel, hogy melyik istent abrazolja a szobor, es mit kell neki felajanlani, amit meg is tettunk. Kasia meg egy szanszkrit aldast is kapott az egyik szerzetes tanonctol, de en ezt mar blaszfemianak ereztem :-)

Elvoltunk itt egy darabig es szenzacios kepeket csinaltunk. A vezetonk a vegen szemermetlenul 1500 rupiat mondott, ami kb. 3700 forint, itt egy vagyon, de mi batran megajanlottunk neki 400 rupiat, amit ellenkezes nelkul el is fogadott. Lehet, hogy kevesebbel is beerte volna, de egesz jol dolgozott. Utana elmentunk a Seti folyohoz, ami Pokhara nagy reszen egy 15 meteres kanyonban folyik, mi meg oda mentunk, ahol elobukkan, gyonyoruszep kek szinben. Mivel ehesek voltunk, elmentunk kajalni, ami a szokasosnal is lassabban ment. Itt ugyanis semmi sem megy am gyorsan, de mar kezdunk hozzaszokni. Viszont itt elfelejtettek a kajamat, ami azert furcsa, mert az indiai kenyeret, amit a csirke curryhez rendeltem, azt hoztak... nem tudom mit gondolhattak mit csinalok a naan-nal curry nelkul...

Mivel mar kicsit kesore jart, es fel akartunk meg menni a Wold Piece pagodahoz, beneveztunk egy taxira, ami egy nyaktoro kavicsos szerpentinen vezetett fel, eleg felelmetes volt. El is hataroztunk, hogy lefele mindenkeppen gyaloglunk. Viszont igy sietni kellett, a sotetedes miatt, ami itt mar 5 korul elkezdodik. Nagyon miert maradni sem volt, mert a hegyeket nem lehetett latni, sot lassan esofelhok is kezdtek gyulekezni.

Kasia beijedt a hosszabb gyaloguttol, (mentsegere szoljon, hogy alig 5 hete mutottek a terdet, es eddig nagyon szepen helyt allt) igy elindultunk a rovidebben, de aztan jott egy kissrac a hegyen levo falubol aki segitett nekunk letalalni, bar egesz biztos nem a turistauton, mert nem gondolom, hogy az a kis valyoghazak kozott haladna. Megmutatta futolag a hazukat is. Jol el is faradtunk, mert nem is volt rendes osveny, es hogy orra ne essunk nagyon kellett koncentralni. Meg egy kicsit megvadult tehentol is megvedett minket a kissrac, es a vegen csak egy tollunk banta, amit elkert. Nem tudom miert de mindig csokit meg tollat kunyeralnak. Vagyis a csokit ertem, mert azt minden gyerek szereti, de hogy mi ez a nagy tollmania... Sajnos a rovidebbik ut a varos masik vegebe vezetett, ugyhogy setaltunk egy darabig, amig taxit talaltunk. A sofor biztos a kulvarosi fuvarokhoz volt szokva, mert rettentoen alacsony arert vitt haza minket :-)

Ma reggel koran keltunk, hogy elinduljunk a Chitwan kiralyi (lehet, hogy most mar nem, hogy nincs kiraly) nemzeti parkba, ami egy dzsungel tulajdonkeppen. Pontban 8 kor indultunk, de sokaig nem jutottunk, mert Pokhara hataraban belementunk egy irdatlan nagy katyuba, es valami femalkatresz eltort. Visszamentunk a varosba az elso szervizig (na, ezt otthon nem annak hivnank) ahol is eloszor megkalapaltak, majd visszacsavaroztak egy kb. 1 meter hosszu busztartozekot a kerek kornyekerol. Fogalmam sincs mi lehet, de vegig dokumentaltam a fenykepezovel, ugyhogy majd valami okos ember megmondja otthon. Ez a muvelet eleg hosszan tartott, igy csak fel 11 fele keltunk utra ujra.

Igy jo ket-harom oras kesessel eltunk ide Saurahaba. A szallasunk, amit meg Kathmanduban kineztunk a Lonely Planetbol, es a szallodasok meg ott le is foglaltak nekunk, nagyszeru valasztasnak bizonyult! A falu vegen, kicsit csendesebb helyen, a folyo partjan van, mienk az elso bungallo, igy az ablakbol gyonyoru a kilatas. Van teraszunk, nekem dupla agyam kulon, es az egesz cucc 20 dollar! Mar voltunk is elefantokat nezni delutan, voltak kicsik, nagyok es egeszen picikek is. Az egyik kijott a keritesen tulra, egy japan turista ugy gondolta, hogy milyen pici aranyos, fenykepezkedett vele, de a kiselefant jol megunta, elindult vilagnak, kozben meg ralepett a labara... mivel mar pici korukban is 200 kilosak a japan elegge el is kampicsorodott, plane, hogy az elefant utana meg jatokosan el kezdte tolni maga elott, amit fel kezzel akart sikertelenul megallitani! Azoknak, akik aggodnak a japan fiu miatt, megnyugtatasul, semmi baja nem lett.

Megismerkedtunk egy amerikai indiai hazasparral, akiktol megtudtuk, hogy kell mutatni diszkreten Indiaban egy kezjelzessel, hogy a WC-t keressuk :-) Allitolag a suliban kell igy mutatniuk, de mindenki hasznalja. Nagyon fontos informacio am ez, mert itt altalaban pasik dolgoznak a szolgaltato iparban, es neha kellemetlen toluk a WC felol erdeklodni.

Holnap reggel 7-kor megyek dzsungel turazni (Kasia nem jon, nehogy baja legyen a labanak, az utobbi idoben eleg sokat maszkaltunk, jobb a biztonsag). Delutan meg elefanthaton megyunk egy kort szinten a dzsungelben, este meg a naplementet szeretnem elvezni a sajat teraszunkon a folyo felett. Hat igy vagyunk itt mi :-)))))