Hosszabb kirandulasunk utan visszatertunk Kathmanduba, a multkori szallasra, de meg jobb szobat kaptunk, igazi kad van benne! Ez nagyon ritka am errefele, altalaban a WC mellett van a zuhany, igy egesz este a vizben kell tocsogni zuhanyzas utan. De ugy latszik a kaddakkal szerencsenk van, ez mar a masodik ilyen szoba. Mondjuk meleg viz nincs is mindig hozza :-)
Kathmanduba visszaterve szinte a hazateres orome fogott el minket, de komolyan, ismeros helyek, az ember tudja merre menjen... Viszont kicsit elszoktunk a forgalomtol, megint meg kell szokni, hogy az utca tuloldalara csak kuzdelemmel lehet eljutni... es most egysavos egyiranyu utcarol van am szo!
De elobb a tegnapi napunkrol! Itt minden eddig flottul ment, az egyetlen dologtol eltekintve, amit sajnos nem tudunk befolyasolni - ez pedig az idojaras. Amikor buszon utazunk, mint pl. ma majdnem egesz nap, akkor het agra sut a nap, bezzeg amikor fontos lenne, hogy napos tiszta ido legyen, akkor meg vagy nagyon felhos, vagy egyenesen esik/zuhog. Persze errol is a globalis felmelegedes tehet am, kiderult, hogy az iden kevesebb eso esett a monszun idejen, viszont egy kicsit tovabb tart, ezert van ennyi esos nap mostanaban. Azt csak remelem, hogy nem visszuk magunkkal ezt az idot Indiaba is!
A tegnapi nap kifejezetten szar ido volt, leven, hogy egesz napra kinti programok voltak betervezve. Reggel en egyedult (persze egy csomo masik turistaval) voltam dzsungelturan. Az eleje nagyon jo volt, egy kenun vittek minket kb. 40 percig. Lattunk krokodilokat is! Annyira csend es nyugalom volt, hogy a 10 emberbol volt, hogy percekig senki nem szolt egy szot sem, kar lett volna azt a tokeletesseget megtorni. Aztan egyszer csak kikotottunk, es onnantol maszkaltunk a dzsungelben, de igazandibol semmi kulonoset nem lattunk. Allatokat nehany madaron kivul egyaltalan nem, de a novenyzet sem nyugozott le. A mexikoi maja piramisok korul sokkal izgalmasabb a vegetacio. A vegere meg el is kezdett csopogni az eso. Viszont volt egy csomo pioca, az egyik izraeli sracba meg egy kinai kiscsajba bele is ment. Nekem csak a kamerammal probalkozott a hulye... Itt jut eszembe megemliteni, hogy a kinaiak a 21 szazad japanjai, mar ami az utazasi szokasokat illeti. Errefele eleg sokan vannak, es jol el is vannak eresztve. Ja, Kasia szinte minden nap talalkozik lengyelekkel, most is van ketto itt az internet helyen. En eddig magyart nem lattam, csak egy fiut Sziget 2006-os poloban, de kiderult, hogy francia.
Ebedeltunk ezutan, de mar az ebed vege fele eleg sotet viharfellegek kezdtek gyulekezni. Mire a szallasra ertunk, el is kezdett esni, par perc mulva pedig mar zuhogott, de annyira, mint nalunk ket eve augusztus 20-an. Nekunk meg egy ora mulvara volt betervezve elefantolas a dzsungelben! Hiaba imadkoztunk, egy ora mulva is esett, igaz, mar kevesbe, es mivel lattuk, hogy a tobbiek, akik szinten elefantolasra vartak mar ott sorakoznak, fogtuk az esokabatokat, amit elozo nap az amerikai-indiai hazaspartol kaptunk, es nekiindultunk. A kinai parral negyesben ultunk es aztunk az elefant tetejen. Az Eskuvo monszun idejen c. film nyoman el is neveztem a kirandulast "elefanton a monszun idejen"-re :-) Kielefantoltunk a falubol, be egy rezervatumszerube, a nemzeti parkon belul. Na, itt vegre lattunk allatokat, orrszarvut, meg vaddisznot, meg madarakat. Persze mindezt esoben am, es mivel nem volt kamerank, az eso miatt, mergesek is voltunk. Szerencsere a kinaiak nagyon edesek voltak, a pasinal volt kamera, es majd elkuldi nekunk emailben a kepeket. Igy telt el kb. 2 ora, a vegere meg persze kisutott a nap! Jellemzo az itteni szerencsenkre :-)
Viszont en teljesen elaztam, mert az esokabat, amit kaptunk semmit sem ert. Kasia szerencsesebb volt, mivel az ove jobb volt egy kicsit, o csak kicsit azott el. Hazaerve azonnal levetkoztem es egy forro zuhanyt vettem (szerencsere volt eppen meleg viz!) utana meg elmentunk es megittunk egy bodon teat. De azert egy kicsit sikerult megfaznom, igy most Kasiaval egyutt szipogunk es kohogunk. O inkabb az elobbit, en az utobbit.
Egyebkent vicces, mert az az amcsi-indiai hazaspar nagyon rendes volt, adtak Kasianak megfazas elleni gyogyszert, meg ezt a ket esokabatot, meg szunyogriasztot is. Csakhogy az esokabat mint irtam semmire sem volt jo, a gyogyszer majdnem ket eve lejart, ezek utan a szunyogriasztoval mar nem is probalkoztunk :-) Mondtak amikor odaadtak, hogy ok szivesen segitenek, es majd mi segitunk masokon az ut soran, de remelem nekunk majd jobban sikerul! :-)
Ma sok erdekes nem tortent, mivel egesz nap majdnem utaztunk. Reggel 9-kor indultunk Chitwanbol, mondanom sem kell ugye, hogy szikrazo napsutesben, es csak fel 4-re ertunk ide, hat igen, ezek az utak nem azok az utak... es az egesz nem tobb am 200-250 km-nel. Ja, eddig csodalkoztam, hogy ilyen kozlekedessel nincs sok baleset, na ma aztan utkozben lattunk harmat is!
Akkor mara bezar Miki mokatara, majd hamarasan jelentkezem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése