Kuba retro no. 4 - Rengenteg Che és Kuba legismertebb strandja

A Trinidadban töltött utolsó napunkat bátran nevezhetjük utazásunk legrosszabb napjának. Az előző napi buli után kicsit fáradtan ébredtünk, először azt gondoltam, hogy biztos nem aludtunk eleget, meg talán eggyel kevesebb rumot kellett volna innom, de hamar kiderült, hogy nem erről van szó. Alig reggeliztem, mert egyáltalán nem volt étvágyam, de K. akkor még teljesen rendben volt. 

Reggeli után viszont felváltva rohangáltunk WC-re, mint kiderült mindkettőnknek lett egy jó kis gyomorrrontása. Hogy mitől, azt a mai napig nem tudjuk, de legalább egyszerre voltunk szarul, így csak egy nap ment a levesbe. 

Délelőtt így ahelyett, hogy még sétáltunk volna egyet, a casa udvarán probáltunk rendbejönni, mielőtt elindulunk Santa Claraba. Közben szerzett nekünk házigazdánk szállás Santa Clara-ban, mivel itt eredetileg nem terveztünk megszállni, így Alfredo nem foglalt nekünk. Délben kitaláltam, hogy ahelyett, hogy megvárjuk a délutáni buszt, menjünk taxival. Találtunk is egy taxist, de bár azt mondta, hogy jön fél óra múlva, fél háromkor még sehol nem volt, úgyhogy mivel már egy kicsit jobban voltunk, elmentünk buszjegyet venni, nehogy még arról is lemaradjunk.

Szerencsére a buszutat megúsztuk problémák nélkül. Santa C-ben egy nagyon hangos, beszédes és nyomulós taxis és a fia várt minket, aki mindenképpen már el akart vinni minket másnap Remediosba, meg harmadnap Varaderoba, buszozás helyett. Viszont mivel megint elég vacakul voltunk, mondtam neki, hogy most ezt nem tudjuk eldönteni, majd hívjuk telefonon. Aznap már nem is tudtunk semmit sem csinálni, én ettem egy kis kekszet és jó korán lefeküdtünk. Szerintem lázam is volt, és mivel közel s távol nem volt lázmérő, a biztonság kedvéért be is vettem egy lázcsillapítót.

Másnap 12 óra alvás után egész jól voltunk, de azért a Remedios kirándulást lefújtuk, csak Santa Claraban néztünk körül. Szereztünk egy bicitaxit, aki elvitt minket a Che emlékműhöz. Ez egy szoborcsoport, egy hatalmas, kb. Hősök tere méretű téren, plusz itt van a mauzóleuma is. Sajnos ez utóbbit nem tudtuk megnézni, mivel hétfő lévén zárva volt. K. nagyon rá akarta beszélni az egyenruhás fiatalembert a bejáratnál, hogy tegyen velünk kivételt, de persze nem sikerült. Elmentünk még a vonatos emlékműhöz (a Batista által küldött csapatszállító páncélvonat elleni híres támadásnak állít emléket), és még sétáltunk egy kicsit a főtéren és a körülötte lévő utcákban. Láttunk egy szivargyárat is, de csak kívülről, mert látogatás csak délelőtt volt. 

3-ra már végeztünk is, a busz meg Varaderóba csak fél 7-kor ment volna. Próbáltunk a főtéren taxit szerezni, mert még mindig nem voltunk olyan jó, hogy 3 órát csak úgy ellegyünk valahol, de nem sikerült, így felhívtuk a tegnapi szószátyár taxis fiát. 5 perc múlva ott is volt, de mondta, hogy még be kéne ugrani hozzájuk, mert át kell öltöznie, meg felvennie a feleségét, mivel ők továbbmennek Havannába. 

Miközben ezeket csinálta, az apja elvitt minket a boltba, útközben pedig az összes ismerősének bemutatott minket, és minden régi autót lefényképeztetett velünk. Nagyon flúgos egy pasi, még a fia meg a csaja is azt mutogatta, amikor végre elindultunk. A srác barátnője egyébként műkörmös, Kubában ennek nagy divatja van! Az út elején kiderült, hogy a taxi engedélye csak két nap múlva lesz meg, ezért ha megállítanak ellenőrizni, majd azt kell mondanunk, hogy az anyukája ismerőse vagyok, aki Alicantéban lakik (állítólag ez igaz is volt, mármint, hogy ott lakik - az apját látva nem is csodálom, hogy ilyen messze menekült tőle :-)). Szerencsére ellenőrzés nélkül megúsztuk az utat, aminek nagyon örültem, mert utálok hazudni!

Varaderóba így elég hamar odaértünk, még világosban kisétáltunk a tengerpartra. Egyébként itt is casa-ba laktunk, nem turista-gettó hotelbe, a város azon részén, ahol kevés a turista. Sőt a környéken még kakasok is voltak! A séta után végre rendes kaját ettem, 48 óra kekszezés után!

Varadero

Első napunkon Varaderóban sajnos nagyon vacak volt az idő, egész nap hol esett, hol nem. Reggeli után ezért eltaxiztunk az Ambrosio barlanghoz, ahol őskori barlangrajzok vannak. Egy nagyon jófej és vicces idegenvezetőt kaptunk, aki elmagyarázta a rajzok történetét, aztán adott nekünk egy zseblámpát, hogy akkor most mászkálhatunk a barlangban kedvünkre. Olyan sokat nem mászkáltunk, mert sok volt a denevér :-) A nap hátralévő részében szuveníreket nézegettünk, láttam is egy-két dolgot, ami jó lesz ajándéknak. Jól el is áztunk egyszer, és mivel a legtöbb ruhámat odaadtam mosatni, csak K. farmerjában tudtam elmenni vacsizni. Vicces dolog egyébként, hogy Varaderóban kb. fele annyiba kerül a kaja, mint Kuba többi részén :-) Viszont másfél literes ásványvizet mission impossible szerezni!

Másnap reggel kakasszóra ébredtem, úgy tűnt Kuba összes kakasa Varaderóban lakik, és még az óraátállítás előtti időzónában működnek, vagyis egy órával korábban már elkezdenek kukorékolni, kb. két órán keresztül! Örömhír volt viszont, hogy ragyogó idő lett, így reggeli után lementünk a strandra. Óriási hullámokban lehetett ugrándozni! 2 felé felmentünk, hogy nehogy leégjünk, aztán elmentünk megvenni a tegnap kinézett ajándékokat. Ettünk egy pizzát is, ami természetesen olasz mértékkel nem nevezhető pizzának :-), de itt nagy népszerűségnek örvend. Utána még visszamentünk strandolni egyet, és K. "felszedett nekem" egy olasz jógás pasit, gondolta, úgyis közös az érdeklődésünk. Tiltakozásom ellenére elkezdett vele beszélgetni, aminek az lett a vége, hogy megbeszéltünk egy közös vacsorát. 

Az olasz pasi persze hogy késett a találkozóról, végül is mediterrán virtus meg minden :-) Ettünk egy jót, beszélgettünk, ki honnan jött, merre járt, stb. a szokásos utazós témák. Még próbáltunk keresni egy helyet, ahol van zene vagy tánc, de sehol sem találtunk. Mivel másnap reggel korán indultunk, még gyorsan be is pakoltunk.

Reggelre kértünk kávét, és kaptunk útravaló szendvicset és banánt is. Először elbuszoztunk Havannába, ahol is 3 órát vártunk a csatlakozásra Vinales-be. Mivel a Viazul terminál messze van a belvárostól, nem tudtunk mást csinálni, mint hogy beültünk a kávézóba és megbeszéltük, mit szeretnénk Vinalesben csinálni. Végül is kb. 6 körül érkeztünk meg, jött értünk egy srác és mivel Vinales nagyon kicsi, elsétált velünk a szállásig. Attól függetlenül, hogy milyen kicsi ez a városka, elég messze lakunk a központtól, de mint később kiderült ez nem volt rossz dolog. Az első szállás nem volt jó, mert a két szobának közös fürdőszobája volt és most nem lettünk volna egyedül, de a szomszéd házban rögtön találtak nekünk egy szuper szobát az emeleten, kilátással a teraszról a hegyekre! Az eredetileg lefoglalt szállásadónk nagyon izgult, hogy meg legyünk elégedve, meg ne legyen gond, hogy nem nála szálltunk meg végül - most már tényleg azt hiszem, Alfredo itt a maffiafőnök és mindenki a kedvébe akar járni! :-)

Még elmentünk vacsizni, nagyon érdekes kombinációt választottam: sült karajt grillezett rákocskákkal, nagyon finom volt. A vacsora utáni sétán összefutottunk egy norvég sráccal és beültünk egy italra.