Kuba retro no. 5 - Vinales

Kulcshalászat

Első teljes napunk Vinalesben reggelivel indult, mint mindig, volt mangó dzsúsz is, de egy kicsit túl édes. Reggeli után viszont, mint ahogy ez most már lassan tradició az ilyen utakon, volt egy kis probléma a szobába bejutással. Kubában is, mint a 3. világban majdnem mindenütt, kilincs nélküli ajtók vannak, és hát sikerült bent hagyni a kulcsot szobában, az ajtót meg becsukni. Leszaladtunk a házinénihez, aki igazándiból egy fiatal csaj inkább, előadni a tényállást és kérni a pótkulcsot. Na, itt jött a nehézség, mivel kiderült, hogy csak egy kulcs van, mivel a hülye turisták már elhordták a többit! Na, most mit csináljon három nő ezzel a problémával? A szerencse az volt, hogy itt az ablakok sem olyanok, mint nálunk Európában -  a hideg hiánya miatt nincs rajtuk legtöbbször üveg, csak spaletta. A spalettát sikerült egy kicsit elmozdítani, a vendéglátónk szerzett egy hosszú botot és a tetőn egyensúlyozva átdugta a spalettákon. Én közben irányítottam a másik ablakból :-) Az volt a szerencse, hogy az ágyon volt a kulcs, ami pont szemben volt az ablakkal, így sikeresen kimentettük, de azért nagyon izgultunk, hogy le ne essen az ágy meg az ablak között félúton :-)

Mural de la Prehistoria

A krízishelyzet megoldása közben megérkeztek a reggeli közben megrendelt biciklik. Eltöltöttünk egy kis időt, míg beállítottuk őket, szerintem előttünk nagyon magas holland turisták használhatták őket. Neki is indultunk a kb. 5 km-re lévő Mural de la Prehistoriát megnézni. Ez egy sziklafalra festett kép, amin mindenféle őskori állatok színes, stilizált ábrázolását festették. Már odafelé kiderült, hogy elég meleg napunk lesz, majd meg haltunk, mire odaértünk, pedig normál esetben ilyen táv ujjgyakorlat. Találtunk még egy kilátót is nem messze, ami gyakorlatilag egy domb tetejére épített kis büfé volt. A személyzet, két fiatal HVCS mindenképpen el akart minket vinni túrázni a környező hegyekben, mondván a városban lévő túravezetők nem tudják, milyen egy igazi túra. Mondtuk, hogy persze, majd holnap visszajövünk :-)

Vinales

Hazafelé már világossá vált, hogy ma már többet nem fogunk tudni biciklizni, úgyhogy a másik tervezett látnivalót holnapra halasztottuk. Inkább pihentünk egy kicsit, kávéztunk, aztán 3-ra mentünk a tegnap lefixált gyalogtúrára a környező ültetvényeken. Direkt angol nyelvű vezetőt kértünk, mivel már eléggé fárasztott, hogy állandóan én fordítok spanyolról angolra. Igaz, hogy K. sok mindent megért spanyolul, de nem mindent. Persze 10 perc alatt kiderült, hogy mégis inkább spanyolul beszélünk, mert a srác kevésbé tudott angolul, mint K. spanyolul, gyorsabb volt nekem lefordítani, amit nem ért K., mint megvárni, míg a srác előhívja az angol szavakat valahonnan a memóriája leghátsó sarkából. 

A túra eleje nem igazán volt érdekes, de akkor rájöttünk, hogy a srác magától nem nagyon beszél, de ha kérdezzük, akkor igen, szóval kérdezgettünk mindenfélét, hogy mit termelnek, az övék-e a termény, vagy az államé, hol tudják eladni, meg ilyesmik. A túra második felénél értünk el egy dohányültetvényre, ahol "kézműves" szivarokat is csinálnak. Nálunk legalábbis így hívnák ezt trendi módon :-) A dolog lényege, hogy a tulajdonos, akié az ültetvény, a termés 90%-t kénytelen leadni az államnak, igen nyomott árakon, a maradékból pedig csinálhat "házi" szivarokat, amiket a helyieknek, illetve a turistáknak el is adhat. 

Vinales

Mint kiderült, a dohánylevelekhez szárításkor mindenféle aromát adó természetes anyagokat kevernek, pl. vaníliát, mézet, stb., hogy jobb legyen az aromája a kész szivarnak. Ezután, ami főleg furcsa volt, legalábbis a cigarettához képest, a dohánylevelek közepén található vastag eret kitépik, mivel ebben található a legtöbb nikotin és nem teszik bele a szivarba sodrás közben sem. Ezek szerint, a szivarban kevesebb a nikotin, amit én egyáltalán nem tudtam eddig! Sodort is nekünk egy pár szivart ott helyben, meg is kóstolhattuk. Nem volt rossz, de azért nem leszek függő :-) Mivel nagyon kellemesnek találtuk, vettünk is belőle ajándékba néhányat. Gond nélkül 25 db szivart ki lehet hozni Kubából, többet nem. 

Hazafelé még benéztünk don Reyes-hez, aki a vezetőnk elmondása szerint itt a helyi ültetvényes hatalmasság, és nagyon bunkó azokhoz, akik neki dolgoznak. Mondjuk hogy a nagybirtokosság hogyan illeszkedik a szocializmusba, azt nem nagyon értem... 

Mire visszaértünk Vinalesbe, már jó éhesek voltunk, de kész is volt a casa-ban a vacsoránk. Szintén hatalmas adag, nagyon finom fokhagymás hal. Vacsi után még benéztünk a kedvenc éttermünkbe, ahol már lassan törzsvendégek vagyunk egy pina colada-ra. Itt nagyon vicces a WC, mert először egy hálószobán kell átmenni. Nem láttam, hogy tényleg alszanak-e ott, lehet, hogy csak zárás után :-)

Este elmentünk még egy bárba, mert K.-nak már elvonási tünetei voltak attól, hogy pár napja nem hallgattunk zenét :-) Itt beszélgettünk néhány emberrel, volt ott pl. egy fickó, aki még az egészségedre szót is ismerte magyarul. Mint kiderült, annó még a KGST időkben német tolmács volt, és voltak magyarok is a csapatban, tőlük tanulta. Többen mondták, hogy nagy buli lesz a városka egyetlen szórakozóhelyén, menjünk. Nyilván mentünk :-) pedig tudtam, hogy itt megint nehéz lesz megúsznom táncolás nélkül. Szerencsére volt egy aranyos srác, aki annyira akart velem táncolni, hogy azt sem bánta, ha nem kubai, hanem európai módon táncolunk, ami persze nekik nem is igazi tánc. K. meg kifogott egy akrobata táncpartnert :-)

Cayo Jutias

Másnap reggeli után kerestünk egy taxit, aki elvisz minket a tengerpartra, ami kb. másfél óra Vinalestől. A sofőrünket Hanoi-nak hívták! Elvittünk még egy olasz párt is, így olcsóbb is volt a tarifa Cayo Jutias-ig. Cayo Jutias egy hosszú, de igen keskeny földnyelv, mangróvé erdőkkel és gyönyörű strandokkal. Van egy nagy strand, hétvége révén eléggé tele volt. Olasz útitársaink le is ragadtak itt, de mi egy kicsit tovább sétáltunk, és a strand végén mondták a helyiek, hogy kb. 10 percre onnan, a mangróvé erdő után van egy elhagyatott rész is. És hát, mint mindig, a helyiek mindent jobban tudnak, ott is volt egy kb. 150 méteres partszakasz, ahol rajtunk kívül még 6 ember volt összesen! A víz tükörsima és kristálytiszta, gyönyörű türkizkék, a homok hófehér, itt-ott egy-egy kiszáradt mangróvé és még árnyék is volt, maga a paradicsom! Jól elvoltunk, úsztunk, napoztunk, sőt én még jógáztam is egyet, életemben először tengerparton. Úgy látszik a sportolás ragadós, mert egy fiatal párocska férfi tagja meg elkezdett fekvőtámaszokat nyomni :-)

Hazafelé a sofőrünk elkezdett sörözni, vagy lehet, hogy már előtte is ivott, az ilyen nagyon utálom! De szerencsére épségben hazaértünk, ahol ismét egy hatalmas adag kaja várt minket a casa-ban. Vacsi után elmentünk főtérre, ahol divatbemutató zajlott éppen. Benéztünk a tegnapi dizsibe is, de ott pont egy táncbemutató "a la tropicana" zajlott, és nem igazán volt olyan jó hangulat, mint tegnap. K. elég csalódott volt, még táncolni sem volt kedve! 

Vinalesben az utolsó reggelink alkalmából a házigazdánk férje, aki bártender egy nagyon finom gyümölcskoktélt készített nekünk. Elmentünk megvenni a buszjegyet délutánra, és szereztünk egy taxist egy kis autós nézelődésre a környéken. Elmentünk a barlangokhoz, és egy kilátóhoz, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílt a mogotékra. 

mogoték

A mogoték a környék jellegzetes hegyei, néha olyanok, mintha egy óriás hatalmas gömböket dobált volna szét. Útközben a taxisunk, aki inkább a 60-hoz közelített szerelmes lett K.-ba és megkérte a kezét. Persze nem komolyan :-) Hazafuvaroztunk még egy kanadai nőcit, akinek durrdefektet kapott a bicaja útközben. 

Vinales nekem a sok szép látnivalón kívül még egy dologról marad emlékezetes: bár nagyon kis város, de rendszeresen elvétettem az utcánkat, mindig eggyel előbb kanyarodtam be a főútól. Általában tökéletesen működik a fejemben a GPS, még a legnagyobb városokban sem tévedek el, de valami biztosan volt ott a levegőben, vagy az utcánk volt megmagyarázhatatlanul megtalálhatatlan :-)