Kuba retro no. 3 - Történelmi városok

Mivel nagyon későn értünk Camagueybe előző este, hagytunk magunknak egy kis időt arra, hogy kialudjuk, kipihenjük magunkat. Kivételesen én sem erősködtem, hogy keljünk minél előbb és irány a kulturális program. 

A két öreg csajszi reggelre sem lett kevésbé vicces, sőt napvilágnál a ház kincseit is jobban fel tudtuk fedezni :-) Igen bőséges reggelit kaptunk ismét, sőt volt mangó dzsúsz is, mivel beszéltek Alfredoval telefonon és már tudták, hogy odáig vagyok érte. 

Camaguey

Reggeli után felkerekedtünk és elindultunk várost nézni. Lazára vettük, mert tudtam, hogy nem olyan nagy ez a város, bőven belefér egy fél napba a megnézése, így ráértünk boltokba is benézni. Itt egy CD paradicsomba csöppentünk egyébként, még én is vettem egy "Maratoni", azaz Marc Anthony CD-t, mivel rajta van a kubai utunk "himnusza", a Vivir mi Vida, amit mindig is mindenhol lehet hallani. Persze K. már 8 CD-nél tart, és még csak az utunk kb. 1/3-nál járunk!

Megnéztük a város templomait, felmásztunk egy toronyba, ahonnan szép kilátás nyílt, megnéztük a pályaudvart is, ami éppen csak össze nem omlik és az itteni vonatokhoz képest a Máv igazi luxus. Voltunk még a helyi múzeumban is, ahol hatalmas amforaszerű vázák vannak, amit itt tinajón-nak hívnak, és a város jelképének számítanak. A nap legfurcsább kalandja az volt, hogy találkoztunk egy helyi erővel az egyik terecskén, és beszédbe elegyedve vele kiderült, hogy eredetileg orvos, de mivel, itt nagyon keveset keresnek az orvosok, szabadidejében kocsikat mos, mivel azzal sokkal többet keres! Meglepő módon elég jól beszélt angolul, ha jól emlékszem az egyetlen ember egész Kubában :-)

10 fogásos vacsora

Még reggel megbeszéltük az öreglányokkal, hogy 6-ra hazamegyünk vacsorázni. Eddig még nem próbáltuk ki a helyi főétkezést, ezért jól le is döbbentünk. Szám szerint 10 féle fogást készítettek! Két meglehetősen karcsú és alacsony leányzónak! Hát nem is bírtunk megenni mindent, bár nagyon finomak voltak az ételek. Először kaptunk korianderrel ízesített zöldséglevest, aztán volt bifsztek, krumpli, moros y cristianos (amit itt éppen congrí-nak hívnak), uborka, paradicsom, retek, saláta, párolt zöldségek, hagymás spenót és desszertnek ananász!!! Emlékezetből le sem tudnám írni, de szerencsére akkor lejegyzeteltem magamnak a királyi lakoma fogásait. 

Mondanom sem kell, ez után a bőséges vacsora után muszáj volt sétálnunk egy kicsit. Véletlenül megláttunk egy helyi néptánc előadást, kedvesen beinvitáltak minket, úgyhogy megnéztük. Utána összetalálkoztunk a délelőtti dokival, megint beszélgettünk vele egy kicsit. Nagyon érdeklődő volt, kérdezte mi a helyzet Ukrajnával, meg hogy milyen nekünk most az életünk a nagy demokráciában. Vele volt egy fiatalabb barátja is, hát rajta már látszott, hogy az oktatás Kubában is hanyatlóban van. Először is nem tudta, hol van sem Magyarország, sem Lengyelország, amikor pedig Ukrajnáról beszéltünk, akkor először furcsán nézett, aztán meg benyögte, hogy ja, ott van most az "ellenforradalom". Beugrottunk még egy CD boltba is, ahol K. vett még négy CD-t, én meg 3 Discovery CD-t spanyolul, jó lesz gyakorolni. Amíg megírták a bolti fiúk a CD-ket (miközben vadul tequiláztak), kvaterkáztunk velük, meg a fél várossal, mert úgy tűnt, mindenki benéz hozzájuk a buli előtt egy kicsit. 

Hazamentünk, néztük egy kicsit a híradót, ahol egy félszemű pasi, fekete kalózkötéssel a szemén elemezte az orosz hadihajók helyét a Fekete-tengeren. Nagyon komoly akart lenni, de nekünk persze inkább vicces volt, persze ez nem szép dolog, valószínűleg ő a forradalom egy nagy hőse. Volt még híradás Észak Koreáról is. Egyébként a dokink elmagyarázta, hogy itt az megy, hogy a hírekben a "baráti országok"-ról csupa jó hírt lehet hallani (nem tudom, Észak-Koreáról ugyan mi jót lehet mondani), a gaz nyugati országokról meg mindenféle negatív eseményeket mutatnak csak be. Kelet-Európa és Magyarország nem szerepel természetesen azóta sokat a hírekben, hogy átálltunk az imperialistákhoz :-)

Nem is feküdtünk már le, mert az utazás legidiótább időpontban induló buszútja állt előttünk. A busz éjjel 2-kor indult, és fél hétre érkezett meg Trinidadba. Mivel Camaguey-ban sem lehetett előre jegyet venni, mondták, hogy menjünk ki korán, úgyhogy másfél órát ültünk az állomáson, miközben egy idióta film ordított extra hangerővel a tv-ben. Mondanom sem kell nagyon kellemes volt. Szerencsére a buszon aludtunk egy kicsit. 

Trinidadban vártak ránk szokás szerint az állomáson. Itt került először homokszem Alfredo nagyszerű foglalási rendszerében, ugyanis a nőcinél, ahová eredetileg lefoglalta a szállásunkat, tovább maradtak az előző vendégek, és gondolta, nekünk jó helyünk lesz a szüleinél is. Biztos nem lett volna gond, ha nem a város legszélén laktak volna (tényleg, ott volt a Trinidad vége tábla!) és ha nem az ablak alatt ment volna el a város egyetlen nagyon forgalmas útja. 

Trinidad

Gondoltuk kibírunk ott egy éjszakát, megreggelizünk, alszunk egy kicsit és városnézés közben nézünk egy másik szállást, a további 4 éjszakára. Viszont az már 15 perc után kiderült, hogy itt egyáltalán nem lesz sohasem alvás, még ébren is legszívesebben bedugtam volna az alváshoz használt füldugómat. El is határoztuk, hogy reggeli után rögtön keresünk egy másik helyet. Mondtam, K.-nak, hogy én addig nem tudok várost nézni, amíg nincs biztos helyünk egy normális szálláson éjszakára. Reggeli közben kiderült, hogy szállásadónk is a forradalom hőse, hatalmas Che képek voltak a nappaliban, meg egy közös kép Cienfuegos-szal - meg is ijedtem, hogy ha elmegyünk majd jól ránk küldi a hatóságokat :-) Megjelent közben a lányuk is, akinél eredetileg aludtunk volna, és látszott rajta, hogy őszintén nem érti, mi is itt a probléma!

Reggeli után a városban kb. 10 perc alatt találtunk egy kedves fiatalember segítségével szállást. Neki is volt casa-ja, de sajnos szabad szobája nem. Viszont körbetelefonált és ugyanabban az utcában, majdnem szemben talált is nekünk egy szállást. Gyönyörű, koloniális házban, hatalmas faajtós szobában! Úgyhogy gyorsan hazamentünk, összepakoltunk, elnézést kértünk és elhúztunk. Szerintem addigra legalább a szülők rájöttek, hogy mi  lehet a gond, mert csak a reggelit kellett kifizetnünk, pedig fel voltunk készülve némi vitatkozásra. De lehet, hogy csak mentették a menthetőt, és hogy ne nagyon herótozzuk le őket Alfredónál, inkább hagyták a fenébe. Az már kiderült addigra számunkra, hogy Havannai Alfredo igen fontos pont ebben a casa rendszerben. 

Trinidad

Az új szálláson a kipakolás után aludtunk egy kicsit, mert eléggé fáradtak voltunk a sok izgalom után. Ezután elindultunk felfedezni a várost. Felmásztunk egy toronyba, ahonnan nagyon szép volt a város, körbe-körbe hegyekkel, kivéve egy oldalon, de ott meg a közeli tenger látszott. Itt hallottam először magyar szót, természetesen jó hangosan beszéltek, abban a tudatban, hogy úgysem érti őket senki :-) Rólam meg soha nem lehet tudni, hogy én is magyar vagyok, mert K.-val angolul beszéltünk, mivel ő nem tud magyarul, én meg lengyelül nem :-)

Miután jó alaposan végigsétáltuk Trinidadot, ami egyébként olyan mint Szentendre belvárosa, gyönyörű régi házak, majdnem mind fel is van újítva, látszik, hogy ez az egyik legfontosabb turista célpont az országban. Meglepő módon, bár sok a külföldi, még sincs az az érzése az embernek. Pl. egyszer leültünk az egyik ház lépcsőjére - rögtön nyílt is az ajtó és beinvitált minket egy kedves öreg pár, megnézni a házigazda képeit, meg egy kis beszélgetésre. Késő délutánra már jó fáradtak és éhesek lettünk és beültünk egy nagyon cuki kis helyre, ahol az egész út legjobb kajáját ettem: grillezett halat, grillezett rákocskákkal és homárral! 

Playa Ancon

Másnap úgy gondoltuk, a legjobb, ha pihenünk egy kicsit. Már előző nap szereztünk egy taxist, hogy kivigyen minket a 13 km-re található strandra, Playa Ancon-ra. Elég sok felhő volt, de taxisunk váltig állította, hogy később jó idő lesz, ne izguljunk, és persze a helyieknek mindig igaza van, most is így lett. K. még le is égett, de nagyon! A tenger is nagyon klassz volt, egyáltalán nem volt hideg, bár a szél egy kicsit felkavarta a vizet az elején, de a végére elég szépen kitisztult. 

Estére rendeltünk vacsit a háznál, rákocskákat. Vacsi után elmentünk egy kicsit a Casa de la Musica-ba, ahol salsa koncert volt, illetve egy másik helyre, ahol pedig dobalapú, afro-kubai zenét hallgattunk. 

Kiderítettük közben, hogy egy kicsit módosítani kell az utiterven, mert Santa Clara-t nem tudjuk egy nap alatt megjárni a buszmenetrend szerint. Sajnos csak a Viazulra szállhatnak fel a turisták, és annak nem mindig praktikus a menetrendje :-( 

Cienfuegos

Kvövetkező nap, vágyva egy is kulturális kalandra, elbuszoztunk Cienfuegosba. A buszon találkoztam két magyar fiúval, akik éppen, hogy is mondjam finoman a gyormorbántalmaikat beszélték meg, így szóltam nekik, hogy értem, mielőtt a durvább részekhez értek. Cienfuegos elég kis város, így elég hamar letudtuk a városnézést. Megnéztük a főteret, bicitaxival kimentünk a tengerparti sétányra, ahol nagyon szép villák vannak - itt is látszik, hogy Kubának bizony meg volt a nagyon trendi korszaka is egykor! Volt egy villa, ami indiai stílusú volt, ezt belülről is megnéztük. A jegyhez járt a teraszon egy limonádé, meg ha már ott voltuk, használtuk a WC-jüket is, amit egy kis toronyból alakítottak ki. Arra számítottam, hogy kilátás is lesz a tengerre, de sajnos az ablakot befalazták, csak kívülről látszott igazinak. 

Trinidad alkonyatkor

Fél négykor már úton is voltuk vissza Trinidadba. Megérkezvén elmentünk megint az első napi jó étterembe, ahol megint csak benyomtunk egy hal-rákocska-homár kombót. A szállásra visszatérve kiderült, hogy van megint egy kis gond - rosszul emlékezett a szállásadónk, hogy mikor jönnek a következő vendégek, így egy éjszakára, másnapra, kellett keresnünk egy másik szállást. Vicces módon pont a majdnem szemben lévő casa-ban találtunk, ahonnan ezt a szállást szerezték :-)

K.-ra tekintettel megint csak elmentünk zenét hallgatni, most az egyik térre, ahol egy lépcsősorral kombinált koncertszínpad van. Sajnos elég hideg volt, vagy csak huzatos volt a hely, így hamar elindultunk hazafelé. Útközben még benéztünk egy másik helyre, ahol egy kis banda játszott, olyan zenét, ami még nekem is tetszett, kevesen voltak és nagyon jó hangulat volt. Így maradtunk is egy kicsit, ittam egy nagyon finom anejo rumot. Az anejo hosszabban érleltet jelent, amitől természetesebben finomabb is. 

Sancti Spiritus

Másnap reggel a szállásváltás miatt gyorsan összepakoltunk, majd jött értünk a taxi, hogy elvigyen Sancti Spiritusba. A sofőrünk nagyon jó választás volt, nem az a tejbetök típus, mindjárt mondta, hogy pont útba esik a Valle de los Ingenios, egy régi birtok, ahol még rabszolgákat tartottak. Van egy nagyon magas torony, ahonnan belátni az egész környező vidéket - régen arra használták, hogy innen figyeljék, nehogy megszökjön valamelyik rabszolga. 

Sancti S. szintén kicsit Szentedrére emlékeztet, egy nagyon cuki kisváros. A főteret, ahol általában öregek sakkoznak sajnos éppen felújították, de azért jól körbesétáltuk a többi utcácskát. Betértünk egy kávéra, ahol a pincér nagyon halkan, de érdeklődve megkérdezte, hogy jobb-e nekünk az új rendszerünkben, mi meg nagyon halkan, de határozottan válaszoltunk, hogy mindenképpen!

Sancti S.-ből hazafelé a szuper sofőrünk még megállt egy másik kilátónál is, ahonnan egyik oldalon hegyeket, másik oldalon a tengert lehetett csodálni. Egyébként visszaúton két különböző egyenruhást is szállítottunk egy két falunyi távolságra. Én úgy láttam, hogy muszáj ilyenkor megállni azoknak, akiknek van hely még az autójukban, amolyan állampolgári kötelességként. Mikor kiszálltak, megkérdeztük, mi a különbség a két egyenruha között, mint kiderült az egyik rendőr volt, a másik meg polgárőr féle, azaz a forradalmat védelmezi. Természetesen sofőrünknek az extra programokért és ötletekért nagyon szép borravalót adtunk, nagyon aranyos volt, látszott rajta, hogy abszolút nem számított rá, nem azért csinálta (vagy ennyire jó színész :-)).

Vacsora után megint elmentünk zenét hallgatni, de egy szuper jó buliba keveredtünk. Egy kicsit romkocsmákra hajazó helyről jó zenét hallottunk, és amikor bementünk nagyon szimpatikusnak látszott. Jó választottunk, ugyanis egy kis idő után hatalmas performance-ba lett részünk. 

Egy nagyon aranyos öreg néni elkezdte ropni, és mindenkit, helyieket, turistákat egyaránt bevonszolt magával táncolni. Mondjuk nem voltak tömegek, de azért volt vagy 10-15 ember, ezek nagy részét, köztük engem is rádumált, annyira aranyos volt! Pedig hányszor mondtam, hogy én kerülni fogom a táncot! - mondjuk itt még csak európai módon, körben kellett táncolni :-) 

Közben szünetet tartott a zenekar, amikor is odajött hozzánk a zenekar 2 tagja, akik elkezdtek beszélgetni velünk. Az egyik férfi létére, kiköpött Whoopi Goldbert volt! Nagyon kapacitáltak bennünket, hogy miután végeztek itt a zenéléssel, menjünk el táncolni. Hát, mint az igazi gruppie-ként bele is mentünk és a még meg is táncoltattak, bár szambázni nem sikerült, de valami másik könnyebb táncot jártunk. Egész sokáig maradtunk, még haza is kísértek, sőt, még egy bátortalan ajánlatot is kaptam, amit persze kedvesen és udvariasan visszautasítottam :-)