Amiota nem irtam, eleg hosszu utat megtettunk, bar nem kilometerben, inkabb idoben.
Szerdan Kathmandu kornyeken csatangoltunk, foleg vallasi helyeket latogattunk meg. Reggel lustasag okan taxival mentunk fel Kathmandu legnagyobb buddhista stupajahoz (templom), ami sokszor Nepal jelkepekent is feltunik. Egy hegy tetejen van, belatni onnan az egesz varost. A zajos Kathmanduhoz kepest ez a nyugalom szigete, eltekintve a majomhordatol, ami fent tanyazik, es ami miatt majomtemplomnak is hivjak. Mivel lefele minden konnyebb, lesetaltunk egy hosszu lepcsosoron, aztan onnan attaxiztunk egy masik templom komplexumhoz, de ez most hindu, hogy a masik vallast is lassuk egy kicsit. De jol belevagtunk a kozepebe, ugyanis ennek a templomnak a partjan talahato egy szent folyo, ahol a halottegetes zajlik.
Megtalalt minket egy onjelolt idegenvezeto, aki persze eloszor mondta, hogy adjunk amennyit akarunk, de aztan uzleti alapokra helyezve a dolgokat megalkudtunk egy tisztesseges arban. Jol jartunk mert eleg ugyesen elmagyarazta a folyamatokat, es mivel pont egy gazdag ember egetese folyt, vegig kovethettuk az egeszet. Monjduk nem vartuk vegig a harom orat, amig egy ilyen tart, de ugyis az elejen van a happening. Egyebkent en azt hittem magamrol, hogy ezt tul morbidnak tartom es nem fogom tudni vegignezni, de a srac szinte tudomanyosan magyarazott, olyan volt, mint a NatGeo-n. Este meg elmentunk egy Newari etterembe (ez egy Kathmandu volgyben elo nemzetiseg) es degeszre ettuk magunkat a menusorbol. Tobbfele hus, kaptunk vagy 4 fele eloetelt, rettenetesen finom volt minden! Kevesen voltak aznap este es a bajos pincerfiunkkal, aki egyetem mellett dolgozik ott, jot beszelgettunk mindenfelerol, az uj maoista kormanyukrol, munkalehetosegekrol, stb. Marha erdekes, hogy elzavartak nemregiben a kiralyukat, de most meg mar szeretik megint, igaz azt nem akarjak, hogy visszajojjon :-)
Csutortokon nekiindultunk az egesz napos utazos programunknak. Mivel sok mindent meg akartunk nezni, es helyi busszal ez eleg nehez lett volna rovid ido alatt, kibereltunk egy sofort, fejenkent alig tobbert, mint amennyiert otthon kimentem a repterre. 7 korul indultunk a hotelbol, de fel 9-kor meg mindig Kathmanduban voltunk!!! Iszonyu dugo, ugy vettem eszre, hogy az osszes busz egyszerre indult, de legalabbis nagyon ugy nezett ki!
4-5 alkalommal meg az autopalyan is alltunk egyenkent 10 percet, egy iszonyu hosszu auto es buszsorban. Fel 11 fele kb. 30 kilometerre voltunk meg csak a fovarostol, de akkor vegre megindult a forgalom. Azt a mai napig nem tudom hova lett az a sok jarmu, mert utana mar egy dugo sem volt...
12 fele ertunk Manakanamahoz, ahol is egy felvonon felmentunk kb. 1000 metert, de elobb meg masfel orat alltunk sorba a tuzo napon. A hegyi falucskaba, ahova igyekeztunk a hinduk aldozatokat mutatnak be, persze elo allatokkal. Annyira, hogy van kocsi a felvonon, kulon a kecskeknek, es jegyet is kell venni nekik :-) Sajnos a szertartasokbol nem tudtam sokat kivenni, latni meg nem lehet semmit, mert a templom korbe van keritve egy magas fallal, nem hinduknak meg tilos a belepes. De elmeny volt az is, hogy lattuk a kinti templomnal az elokeszuleteket, ami sorbanallassal, fusttel, harangkongatassal, viragszirom szorassal es piros festekporral valo kenekedessel jar. Szerencsere lefele mar gyorsabb volt a sor, igy indulhattunk kovetkezo uticelunkhoz, Gorkhaba.
Gorkha a palotajarol hires, amit ugy lehet elerni, hogy az ember kb. 1000 lepcsofokon felmaszik. Nekem egy kicsit ez csalodas volt, fenykepezni sem lehetett, viszont megismerkedtunk nehany helyivel, mivel a felfele vezeto uton eltevedtunk egy kicsit. Tele szajjal rohogtek rajunk, hulye turistakon, amikor kerdeztuk, merre kell menni, de vegul is elkalauzoltak a kovetkezo elagazasig. Mivel hamarosan sotetedett (ja, itt 6 korul mar sotet van) elindultunk utolso uticelunkig, Bandipurba. A fouttol egy nyaktoro szerpentinen mentunk fel, sotetben mar, en nem is tudom, a sofor hogy latott barmit, de epsegben odaertunk. A faluban nagyon takarekoskodnak az arammal, igy az orrunkig sem lattunk az utcan, de azert talaltunk egy szallast. Sajnos kicsit dragabban, mint szoktunk, de hat keso volt mar, es mi mindenaron kulon furdoszobat akartunk. Mar csak vacsizni volt eronk, de arra is csak azert, mert kopogott a szemunk az ehsegtol, egesz nap csak egy apro szendvicset meg nehany banant ettem. Ja, itt volt egy nagyon turelmetlen kb. 8 eves kislany, aki allandoan be akart minket rancigalni mindegyik hotelbe, mintha o lenne a tulaj. Velunk jott a szobaba is, Kasia meg adott neki egy lengyel kepeslapot, hat igencsak elkerekedett a szeme, nem erre szamitott :-)
Ma reggel teljes pompajaban megtekinthettuk Bandipurt, ami bar picike nagyon aranyos! Ez egy tradicionalis Newari falu, az epuletek mintha a mesebol leptek volna ki. Csupa sotet fa, cirkalmas faragasokkal, amihez szepen passzol a voros tegla, amibol a legtobb haz epult. Nagy banatunkra viszont felhos volt az ido, igy nem lathattunk egy darab Himalajat sem :-(((( Kavezas kozben megint osszefutottunk a kislannyal tegnaprol, le kellet irnunk az orszagunk meg az osszes csaladtagunk nevet, cserebe meg kapott meg egy csokit is. Del korul ebed nelkul utra keltunk ismet, Pokharaba.
Pokhara nevet hol Pokaranak, hol Pohranak ejtik, de persze soha nem ugy, ahogy eppen en mondom :-) Felultunk egy dzsipre, ami levitt minket a szerpentinen az autopalyara (ja ez csak egy ketsavos ut am, de szerintem a legjobb Nepalban) ahol is be is szerveztek mindket egy eppen akkor indulo minibuszba. Igy egesz hamar, 3 korul Pokharaban is voltunk. A buszmegalloban, mivel a buszon csak mi voltunk turistak, rank zudult az osszes taxis meg nepper, a vegen kenytelen voltam emelt hangon ekes angolsaggal felszolitani oket, hogy pofa be. Az egyik taxis hajlando volt elhozni minket, ugy, hogy nem valamelyik hotelhez. Persze utkozben beprobalkozott, de hajthatatlanok voltunk. Itt Pokharaban egyebkent van egy szep to, meg rengetet hegycsucs, de mivel itt is felhos volt az ido, meg mindig nem lattunk egyet sem!!! Remelem nem ugy kell tovabb utaznunk, hogy ez igy marad... A delutant pihenosre vettuk, es mindenek elott ettunk egyet, fish curry-t, allitolag a hal innen a tobol valo.
Egyebkent minden rendben, jol vagyunk, es imadom az uj fenykepezo gepem, amivel ratudok zoomolni mindenfele emberekre, anelkul, hogy eszrevennek!
A vegere nehany erdekesseg:
A kozlekedes marha kaotikus, ugyan van ket sav, meg baloldali irany, de a varosban tulajdonkeppen mindenki arra megy, amerre akar. Ez azt okozza, hogy a riksak, autok, minibuszok, motorosok es gyalogosok villamsebesseggel kerulgetik egymast, neha meg jol baragadnak. Ez a fajta kozlekedes rengeteg dudalassal jar. Altalaban azt jelenti, hogy vigyazz, jovok, ez jol jon pl. orszaguton kanyarban elozesnel (ezt allandoan gyakoroljak) meg ha felre kell ugrasztani az embereket az utbol. Ja mert jarda az nem nagyon van...
Itt Nepalban allandoak az aramszunetek. Van ahol van generator, ott olyankor is van villany, mashol viszont gyertya van. Ja, es ha a generator mukodik, akkor nem minden lampa eg, meg nem minden konnektorba van aram. Most pl, mikor eljottunk a hotelbol, eppen egyaltalan nem volt aram, csak a recepcion. Vettunk is egy elemlampat a biztonsag kedveert.
Mar nem vagyok annyira felenk a helyiek fenykepezesevel, ugyanis ok gatlastalanul fenykepeznek minket. Van aki meg is ker, hogy alljunk oda melle, tisztara olyanok vagyunk, mint a filmsztarok :-)
Es a legjobb az egeszben, hogy a legtobb templomnal es nevezetessegnel foleg helyiekkel talalkoztunk. Persze van nehany turista is, de zommel helyiek. Van kozuluk aki eppen a vallasat gyakorolja, van aki mint mi, turista. Kathmanduban ahol laktunk, a Thamel nevu negyedben ugyan boven van turista, mivel mindenki ott lakik, de ha mar nevezetessegeket nezunk, alig talalunk 1-2. Most itt Pokharaban sokan vannak, mert innen indul egy csomo hegymaszo utvonal. Ja, mindenki kerdezi, hogy megyunk-e hegyet maszni, aztan csak neznek, hogy nem, mi csak szep epuleteket meg a termeszetet akarjuk latni. Szerintem mi vagyunk az egyetlenek :-)
Na, mara ennyi, legkozelebb ujra Kathmandubol!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése